Sütit akarok!

Dupla Oreos csokitorta - egyszerűbb, mint gondolnád

Már 5 perce ülök a gép előtt, hogy hogyan is kéne kezdeni ezt a bejegyzést, de alig tudok írni (így maradt ez a béna kezdés:) ). Remeg a gyomrom, cikáznak a gondolataim, nézegetek össze-vissza, bamublok mindenfelé. Tiszta lázban vagyok! Legalább, mintha valami első randira készülnék, vagy az államvizsgámra. Pedig egyik sem. Csupán itt van ez a csokitorta, ami önmagában is erős közösség elleni izgatásnak számít, aztán a tegnapi gasztrofotós workshop élményei, ahol a tortám kapott egy enyhe Breakfast-at-Tiffany’s életérzést azzal a kék színnel, visszahozva ezzel a new york-i emlékeimet, és hát persze kellett nekem egyhuzamban végigolvasni Csakapuffin N.Y. élménybeszámolóját! Vissza akarok menni! Tessék megállítani a Földgolyót, hadd szálljak ki, lécci, és hadd sétáljak újra New York utcáin, mert az valami fergeteges érzés volt! Szóval asszem mindez kihatott a közérzetemre, és most komolyan azon gondolkodom, hogy miként és (legfőképpen) mikor tudnék kimenni oda újra.

Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért volt olyan jó, tegnap is ezt kérdezte tőlem egy ismerős, aki most hétvégén indul USA-ba (na tessék, még ez is!). Egyszerűen az az érzés, amikor régóta sóvárogsz valami iránt, és akkor hirtelen egyszercsak ott vagy, ráadásul nem is New York volt az úticél, szinte csak véletlen, hogy ott is voltam 4 napot. Emlékszem, amikor kiszálltam a buszból, és én, aki fel voltam készülve erre, rendesen megszédültem, ahogy felnéztem a felhőkarcolókra, és valamikor a második nap vége felé kezdtem megszokni, hogy akkora épületek között sétálok. Négy nap ámulat, sokk, folytonos vigyorgás, mintha négy évesen négy napig tartott volna a karácsony ajándékozós része!

 

2

 

Szóval most minden érzés, emlék visszajött, az egyetlen vigaszom ez az Oreos csokitorta reggelire (érted?! O-r-e-o-s  -› amerikai cucc  -›  ott ettem először ilyet…hüpphüpp), amit a tegnapi cafeblogos fotós workshopra készítettem. Amikor csináltam péntek este, még nem sejtettem, hogy milyen lavinát indítok el vele, csak egy szép és finom tortát akartam vinni a workshopra, mert nekem tortát fotózni a legnehezebb, ehhez szerettem volna új ötleteket. Kaptam is, bőven, köszi cafeblog VIP program. 🙂 A workshopon pedig találkoztam a Csakapuffin blog szerzőjével, akivel kicsit beszélgettünk is, hogy milyen volt nemrégiben bejárnia New Yorkot, aztán jött a kék szalvéta, és innentől már leírtam az elején, nem fájdítanám még egyszer a szívemet.

 

8

 

Jöjjön inkább a torta, a csokiban úgyis nyugtató van (Ati szerint a sült kolbászban is 🙂 ), meg boldogsághormon, drukkoljatok, hogy segítsen rajtam! Ja, és hogy miért dupla?! Hát kéremszépen itt most kimaxoltam az Oreot: a piskótában és a krémben is van dögivel. Sőt, még a tetjén is!

 

photo 5

 

Hozzávalók (18 cm-es formához; 24-eshez duplázzuk meg a mennyiségeket):

 A piskótához:

3 tojás

120 gr cukor

3 dkg vaj

120 gr liszt

1 mokkás kanál sütőpor

6 db Oreo keksz

 

A krémhez:

1 csokoládés pudingpor

4 ek. cukor

5 dl tej

1 zacsi vanillincukor

10 dkg csokoládé (én most vegyesen használtam tejcsokit és kétféle étcsokit)

15 dkg vaj (ne margarinozzunk, lécci, töményen be fogjuk kanalazni, nem lesz jó, ha a Rama bevonatot képez a szájpadlásunkon)

3 ek. porcukor

6 db Oreo keksz

 

Hagyományos piskótát sütünk a “szokásos” (én már rászoktam erre a módszerre – módszer alatt értsd: sárgáját is fel kell verni cukor nélkül, és olvasztott vajat adunk hozzá) módon. Nekem ez bejött, és mostanában nagyon szép, nem összeesős, nem behorpadós piskótákat kapok. Mindenkinek ajánlom, tényleg nem egy ‘rocket science’ (eszembe jutott az Air and Space Museum Washingtonból, ááá hagyjuk mára ezeket:) ), csak követni kell a következő lépéseket és tuti a siker!

 

0., Sütőt bekapcsoljuk 160-170 fokra. Tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral.

1., Szétválasztjuk a tojásokat, és kimérjük előre a hozzávalókat, elkerülve azt, hogy amíg szöszölünk a mérleggel összeessen a habunk. Mikróban 10-20 mp alatt megolvasztjuk a vajat.

2., A fehérjét felverjük, fokozatosan adagoljuk hozzá a 120 gramm cukrot. Lágy, fényes habot kapunk, nem kell kőkemény!

3., A sárgáját is felverjük (nem kell elmosni közben a robotgépet, yeah!), és amikor kicsit már kifehéredett és krémesebb állagú, hozzákeverjük az olvasztott vajat.

4., Sárgája-masszát beleforgatjuk a fehérjehabba. Finom, körkörös mozdulatokkal, a legjobb egy spatula segítségével. ha nincs, jó egy lapos fakanál is.

5., A masszába forgatjuk a sütőporral elkevert lisztet is. A legvégén pedig beledobáljuk az apróra tördelt (simán kézzel essünk neki) Oreokat.

Piskóta mehet a sütőbe, kb. 25 percre. A lényeg, hogy az első 15 percben ne nyissuk ki a sütőt, később már lehet kukucskálni és tűpróbával/fogpiszkálóval ellenőrizni. Amikor lekapcsoljuk a sütőt, még ne nyissuk ki az ajtaját. 5 perc múlva nyissuk ki résnyire, majd kis idővel már kivehetjük. Így biztosítjuk a piskótánknak a fokozatos hűlést, ettől nem fog összeesni. Na meg a vajtól! Az zseniális szerintem, nálam forradalmasította a 10 éve tartó piskótasütési technikámat.

 

Jöhet a krém:

1., A tejből, cukorból pudingot főzünk, teljesen hagyományos módon. A kész pudingot hagyjuk hűlni, frissentartó fóliát nyomkodva a tetejére, mert így nem lesz rajta ‘bőr’.

2., A vajat a porcukorral habosra keverjük egy robotgép segítségével. Fontos, hogy a vaj szobahőmérsékletű legyen!

3., A kihűlt pudingot, kanalanként adagolva összekeverjük a vajjal, figyeljük, hogy ne maradjon a krémben csomó, se puding-, se vajcsomó. pfujjjj

4., A csokoládét olvasszuk meg gőz fölött, vagy mikróban, majd keverjük a pudingos krémhez.

5., A kekszeket most robotgéppel zúztam össze, mert így szerintem jobban érvényesül a krémben az íze, és könnyebb lesz a krémmel megkenni a tortát így, mintha nagy Oreo rögökkel kellene küzdeni tortatöltés közben.

6., A krém felét tegyük félre (ez kerül majd kívülre), a másik felébe pedig keverjük bele a kekszmorzsát.

 

A piskótát én most három részre vágtam, de kettőben is tökéletes lesz! 😉 Beletöltjük a kekszes krémet egy spatula, vagy kenőkés segítségével. Amikor piskótaréteget teszük a tetjére, kicsit nyomkodjuk le, hogy a krém jobban elterüljön a tortában, de vigyázzunk, hogy oldalt ne folyjon ki!

Betöltve tegyük a tortát a hűtőbe egy órácskára, így könnyebb lesz bekenni kívülről.

Na és jöjjön a díszítés, ami higgyétek el, tényleg nem egy nagy ördöngősség. Először a torta tetejére kenünk egy kis krémet, még nem kell szépen, csak terüljön el. Aztán nekiesünk az oldalának. Ehhez szintén egy spatula vagy kenőkés lehet a segítségünkre. Felkenjük egy rétegben a krémet az oldalára, ezt sem kell szép egyenletes, simára, csak fedje be mindenhol. Ekkor elkezdünk haladni a torta oldalán, szisztematikusan csinálunk egy alsó és egy felső sort. Mindig teszünk egy pici krémet a spatulára, amit a két sorban elkenünk egy-egy hullámnak. Nehéz ezt értelmesen leírni, a képek többet mondanak szerintem. A lényeg pedig az, hogy rusztikus legyen! 🙂 A rusztikus mindenre megoldás, szeressétek! Kenjétek a krémet, ahogy jól esik!

A tetjét én most habzsákkal díszítettem, de erre is teljesen jó megoldás a hullámozás. Ha kész, a tetejét kekszdarabokkal díszíthetitek, nagyon jól mutatnak az apró kekszdarabok.

 

4

 

Ugye, hogy nem nagy tudomány az egész, csak egy kis időt kell rászánni, viszont cserébe nagyon jó kis dícséreteket zsebelhetünk be vele. A fotós workshopon mindenesetre elég jó kis sikernek örvendett a tortám, és ha lehet hinni a fámának, még az is előfordulhat, hogy ez a torta hozta vissza Csakapuffin sütési kedvét. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy nem a 40 fokos személyvonat tette. :)))

Gyertek a facebookra, ott is várlak Titeket!;)

 

7

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!