Sütit akarok!

Diós süti szilva-meglepivel

Írtam már a furcsa dolgaimról, hát íme a következő: szeretem a szilva ízét, de ezt sem tudom darabosan megenni. Hát ez van. K. Gertrúd, budapesti lakos: textúra-fóbiás. Szeretem a paradicsomlevest, de egy darabos lecsót már nem tudnék letolni, imádom a sült kaliforniai paprikából készült fetás krémet (még jó, hiszen turmixolva van :p ), de hogy én ráharapjak egy paprikadarabra, na azt már nem! És szeretem a szilvás gombócot is, de a szilvát mindig kitúrtam a közepéből. Elég jó módszert fejlesztettem ki rá: gombóc kettévág, szilva a villával kitúr, és így azért bennemarad kicsit az íze, és megvan a szilvásgombóc-élmény.

Na ez a süti is így készült. Láttam egy mákos-szilvás sütit valahol a neten, és akkor beugrott, hogy de ennék egy kis szilvásgombócot, a sajátos technikámmal. Azt még sosem csináltam, és gyorsan is kellett az eredmény, szóval egy süti mellett döntöttem. A mák nem passzolt a szilvásgombóc-életérzésbe, de a dió annál is inkább. (Prózaibb ok, hogy mák nincs itthon, míg dió kilószámra áll a polcon a múltkori balatoni munkatábor hozadékaként.) Így született ez a süti, amit most a kis szilikon négyzetformáimban sütöttem, de nyugodtan bele lehet rakni egy tortaformába, vagy egy nagy tepsibe.

 

photo 3

 

Hozzávalók (egy nagy tepsihez, vagy 10-15 muffinformához):

 

5 tojás

10 dkg vaj

10 dkg Rama

20 dkg cukor

10 dkg dió

1+1 tk. fahéj

1 loccsantásnyi rumaroma vagy sütőrum

2 ek. tej

18 dkg liszt

1 zacskó sütőpor

 

fél kiló szilva

1 ek. barnacukor

 

Mosogatás-spórolás üzemmódban úgy kezdünk, hogy egy nagy tálban a tojásfehérjét habbá verjük, majd egy másik nagy tálban (ugyanazzal a fehérjés habverővel) habosra keverjük a vajat, a Ramat és a cukrot. Ehhez adjuk hozzá a tojássárgájákat, ezzel is keverjük egy picit. Jöhet bele a tej, a rum, a fahéj és a dió. Ezután keverjük hozzá a sütőporos lisztet, és már csak a fehérjehab hiányzik.

A fehérjehabot egy spatulával vagy fakanállal óvatosan beleforgatjuk a masszába. Kész is a tésztánk.

Mossuk meg a szilvákat, majd vágjuk félbe és magozzuk ki.

A tésztát simítsuk egy tepsibe (vagy ahogy én: egy 26-os tortaformába és 6 db szilikon muffinformába), majd pakoljuk meg a szilvákka, vágott felükkel felfelé. Bár ez szinte mindegy is, mert a szilvadarabok elsüllyednek majd a tésztában, és meglepiként bújnak majd elő egy-egy harapásnál. Még sütés előtt szórjuk meg 1 ek. barnacukor és 1 tk. fahéj keverékével.

180 fokon kb. 30-40 percet sül, a kisebb formákban hamarabb elkészül a süti.

 

3

 

Ha pedig elkészítitek, akkor megértitek az én szilvásgombóc-élményemet, hiszen ezt a sütit is úgy eszem, hogy kettévágom a kis muffinokat, kiszedem a szilvát, átpasszolom a szomszéd tányérra, és marad a diós-fahéjas-szilvaleves íz. Hmmmmmmm.

Írjátok meg a facebookon, hogy milyen lett! 🙂

 

4

 

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!