Sütit akarok!

Fehércsokis citromos zabgolyó

Könnyedén összedobható édesség, amit akár napokkal korábban is elkészíthetünk, ha vendégeket várunk, vagy ha le szeretnénk gyártani előre a heti édességadagunkat. Egyszerre savanykás és édes, puha és harapós. Az én világnézetemben még diétás édességnek is beillik.

image

Legfőképpen azért illeszthető be egy fogyókúrás életmódba, mert ha kellő önmegtartóztatást tudunk tanusítani, akkor elég belőle 2-3 darab, és máris csillapodik az édesség iránti vágy. Arról nem is beszélve, hogy zabból van, tehát már garantált az egészségfaktor. A fehércsokit ki lehet belőle hagyni, ha valaki nagyon durván készül a bikiniszezonra, de azt azért vegyük észre (hogy gimnáziumi fizikatanáromat idézzem, mindig ezt mondta Géza bá: Vegyük észre!), hogy 35 darabban lakozik az a bűnös 5 dkg fehércsoki, ha a borítást lehagyjuk róla. Édesíteni pedig mással is lehet, nem csak cukorral, ezt biztos minden fitness-wellness életmódos kollegina tudja.

image

image

Én azért imádom ezt a golyót, mert bármennyire is küzdök, nem tudok a diétázós időszakban sem meglenni édesség nélkül. Erről már korábban is írtam (hisztériám története egy diabetikus csokiért), hogy egyszerűen megveszek egy falat csokiért, vagy bármilyen édes ízért. Azonban létezik az az edzés, ami után komoly lelkiismeretfurdalásom van, ha sütit, vagy édességet eszek. Bevillannak a képek az edzőteremből vagy az óráról, és jön a kérdés: “Hát ezért szenvedtem én?!” Olyan jó érzés, amikor küzdesz, kepesztesz, hogy bírd az edzést, utána büszke vagy magadra, hogy túlélted és megcsináltad…és akkor ezek után már nekem sincs szívem betolni egy szelet sütit.

A legnagyobb büszkeségem az eddigi edzésben (február közepén kezdtem) minden bizonnyal életem első TRX órája. Annak, aki nem látott még ilyen kínzóeszközt, kötelező ide kattintani. Másfél év mozgáskihagyás után úgy gondoltam, hogy mit nekem kondíció, a bérletem második alkalmát egy TRX órára használom fel. Becsattogtam a terembe – ekkor még mosolygósan – és szóltam az edzőnek, hogy még sosem voltam ilyen órán, és amúgy is csak nemrég kezdtem újra a sportolást. A nem túl motivált edző megmutatta, hogy hogy működik a kötél, hogy kell állítani a hosszán, ezután pedig, mivel pár percet késtem, becsatlakoztam a többiekhez, akik már kapaszkodtak a kötélben és guggolásokat csináltak. Még mindig vigyorogva csináltam, pár perc múlva azt gondoltam, hogy bár picit már érzem a combomat, de hát ez milyen jópofa, hogy itt függeszkedünk egy kötélen, jövök máskor is. Sajnos hamarosan be kellett ismernem, hogy csúnyán elbíztam magam. Az edző, még mindig közepesen unott arccal közölte, hogy jó, akkor ennyi volt a bemelegítés. Húha, ja hogy ez még csak a bemelegítés volt. Na akkor felkötjük a gatyát! Elhesegettem a rózsaszín felhőket, hogy ilyen cukin kapaszkodunk majd itt a kötélben, és picit mozgunk, hintázunk és akkor ennyi lesz ez a rettegett TRX.

Nyomtam is keményen, már a fülemen is levegő után kapkodtam, és olyan 15 perc telhetett el az órából, amikor edzőbá azt mondta, hogy forduljunk háttal a kötélnek, és akasszuk be az egyik lábunkat. Örültem – én balga – mert addig csak kézzel kapaszkodtunk, legalább valami üdítő változatosság. Nem nehéz kitalálni, hogy nem annyira kellett volna örülnöm. Edzőbá folytatja: akkor most így fogunk négyütemű fekvőtámaszokat csinálni. Tessék, hogy mit fogunk?! Négy ütemű fekvőtámaszt? Azt, amit még gimiben sem tudtam normálisan megcsinálni? Ráadásul most úgy, hogy az egyik lábam be van akasztva és hintázva lóg egy kötél végén? Fantasztikus ötlet, tényleg! Remélem az elsőnél pofára is esek, és akkor legalább megmenekülök a további kínzásoktól. Másodpercek alatt mentem végig a ‘hogyan váljunk dacos gyerekből kitartó amazonná’ fejlődéslélektan rögös útján. Na ezt ugye nem gondolod komolyan?! Csináljad te, basszus, ha már ilyen jól kitaláltad! Úgyis egész edzésen csak sétálgatsz közöttünk, és osztod az észt. Meg lehet ezt egyáltalán csinálni? Bakker, a többiek már nyomják is. Még a lányok is csinálják! De mi lesz, ha tényleg pofára esek? Egyszer azért meg kéne próbálni. Pfffffff….az első próbálkozásom röhögésbe fullad. Sebaj, nyomjuk, ha már eljöttem, biztos a többiek sem néztek ki sokkal jobban életük első TRX óráján.

Küzdöttem becsülettel, szakadt rólam a víz, és azt éreztem, hogy már tutira nincs több oxigén a teremben. Ránéztem az órára, 9.48. Ez az, már biztos mindjárt a levezetés, nyújtás jön. Edzőnk mondja is, hogy hozzunk szőnyeget. Igeeeeen, jeeee, eltaláltam, most már megmenekültem. Na persze. Annyira amatőr gondolat volt. Ezután még több kör fekvőtámasz jött kézbeakasztással, lábbeakasztással, minden anyámkínjával. Remegő karokkal és lábakkal próbáltam kivonszolni magam a teremből az öltözőbe. Éreztem én már hazafelé is, hogy ebből brutál kemény izomláz lesz, de a java igazából csak két nap múlva jött, amikor még egy székre sem tudtam normálisan leülni, mert a leülésnél az utolsó 10 centi már csak zuhanás volt, esélyem nem volt megtartani magam a comb- és hasizmaimmal.

Szóval kérem alásan, ez az az edzés, ami után kétszer is meggondolod, hogy kell-e az a süti, mert tudod, hogy akkor holnap még egy TRX-et kéne tolnod. De azért 1-2 zabgolyó csak belefér. Majd csinálok cserébe 1-2 négyütemű fekvőtámaszt. Vagy nem. 🙂

image

image

Hozzávalók a citromos zabgolyókhoz (kb. 35 db lesz):

3 dkg vaj

5 dkg cukor

1/2 dl citromlé

fél citrom héja

1 tojás

25 dkg darált zabkeksz (lehet fele-fele darált keksz és őrölt zabpehely)

5 dkg fehércsokoládé felolvasztva

5 dkg puha vaj

5 dkg fehércsoki reszelve/darálva, behűtve a hempergetéshez

A golyókhoz – kókuszgolyószerűen – a darált kekszet fogjuk összegyúrni lágy anyagokkal, majd behűtjük, hogy megszilárduljanak.

  1. Az összegyúrásához citromkrémet főzünk. Ehhez gőz fölött megolvasztjuk a vajat, majd beletesszük a cukrot, a citromlevet és a citrom héját. Legvégül adjuk hozzá az egész tojást. A krémet folyamatosan kevergetni kell habverővel, hogy szép selymes legyen, és ne maradjanak benne csomók. Figyeljünk, hogy a tojásból ne legyen rántotta, ehhez az kell, hogy a tál ne érjen bele a vízbe. Ha készen van, félre tesszük hűlni. (Akár előző nap is megcsinálhatjuk.)
  2. A kekszet ledaráljuk, majd hozzáadjuk az olvasztott fehércsokoládét és a puha vajat. Lassan adagoljuk hozzá a citromkrémet, figyelve, hogy mennyit vesz fel a massza. Mindenki ízlés szerint adhat még hozzá porcukrot, ha nem találná elég édesnek.
  3. A masszából golyókat formázunk, amiket meghempergetünk a fehércsokiforgácsban, majd fogyasztásig hűtőben tároljuk. Persze porcukorban is megforgathatjuk, vagy akár hagyhatjuk csupaszon is.

 

Azt nem mondom, hogy a golyók gyúrása olyan nagyon kemény fizikai megpróbáltatás lenne, hogy akár edzésnek is beillik, de komolyan hiszem, hogy pár ilyen golyóba nem halunk bele. Nem ezért nem lesz jó ránk a tavalyi fürdőruci. 🙂

Gyertek a facebookra, és meséljétek el, nektek mi fér bele a diétába, és hogy bírjátok-e édesség nélkül! 😉

 

image

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!