Két dolog miatt imádom a tejberizst. Egyrészt van benne egy erős nosztalgia, ugyanis anyukámmal kiskoromban sokszor csináltuk azt, hogy este felraktuk a tejet a rizzsel főni ,és kis forrás után lekapcsoltuk. Így várta az isteni vaníliás illatú tejberizs a gázon a reggelt, hogy újra rottyantsunk rajta egyet, majd vastag kakaóréteggel a tetején befaljuk reggelire. Mennyei volt erre ébredni. Másfelől pedig azért imádom, mert rettentő sok variációja létezik. A teljesen puritán tej+rizs+cukor kombó is jól tud esni egy súlyos édességhiány esetén, azonban ha van időnk és türelmünk, fenséges desszertet varázsolhatunk belőle. A tejberizs finom csokisan, gyümölcsösen, fahéjasan, sütve, főzve, hidegen, melegen, tejszínhabbal…bárhogy!
Na de térjünk vissza az itt és mosthoz. Október 23., szabadnap, mindenki ráér, szóval: bruncholunk!
A szobapiknikem egyik desszertje ez a fahéjas almával rétegezett, vaníliás rizspuding volt. Nem maradt belőle egy morzsa sem, úgyhogy gondoltam itt a blogon is örülni fogtok neki.
A rizspudinghoz kell nekünk (4 adag):
arborio (kerekszemű) rizs egy kb. 2 dl-es pohárban
kb. 8 dl tej
8 dkg cukor
vaníliás cukor / vaníliarúd magjai
1 tojássárgája
1/4 zacskó vaníliás pudingpor
Kimérjük a rizst egy pohárban, beleöntjük egy lábosba, és rátöltünk két pohár tejet. Feltesszük pici lángon főzni. A tejberizs kényes cucc, nem szabad magára hagyni. Álljunk ott mellette és kavargassunk rajta néha egyet egy fakanállal. Amikor 1-2 percig már forrt, zárjuk le a gázt, és fedjük le a rizst. 5-10 perc múlva azt fogjuk látni, hogy a kis arborio szemek magukba szívták az összes tejet. Ilyenkor töltsünk rá egy újabb pohár tejet, kavarjuk el a rizzsel, és kezdjük újra főzni. Ezt a kört még egyszer-kétszer megismételjük, egészen addig amíg a rizs meg nem puhul. Kóstolgassunk szorgalmasan, legyen benne valami jó is, ha már ott kell állni felette. Amikor az egyik pihentetés végénél úgy érezzük, hogy puha a rizs, keverjük ki habverővel a tojássárgáját a vaníliás cukorral. Egy másik kis tálban pedig keverjük ki a pudingport 1 dl tejjel és 8 dkg cukorral. Az utolsó főzési fázisnál a pihentetett rizshez keverjük hozzá a pudingporos tejet és a cukros tojássárgát is. Rottyantsunk rajta egyet és készen is vagyunk. Ezt a 8 dl tejet ne vegyük túl komolyan. Ha azt látjuk, hogy “pereg” a rizs, akkor bátran locsoljuk még. Ha pedig egy kissé eláztattuk, akkor forraljunk rajta és hagyjuk pihenni, be fogja szívni a kis plussz folyadékot. És ha még ez sem segített, akkor szórjuk meg pudingporral, majd az besűríti. 🙂
A fahéjas almához:
2 nagyobb alma
4 dkg vaj
1 ek. barnacukor
1-2 tk. fahéj
Dobjuk a vajat egy kis edénybe a gázra, és amikor már elolvadt, mehet rá a kis kockákra vágott alma. Szórjuk meg a cukorral és a fahéjjal, és pároljuk 5 percig. Ne fonnyasszuk halálra az almát, mert szerintem nincs rosszabb, mint egy darabos almapép a tejberizs közepén.
Amikor minden kész, rétegezzük pohárba, vagy tegyünk egy nagy adag rizst egy kis tálba és halmozzuk a közepére az almát. Én most a rizs tetejét megszórtam egy kis cukorral, és a konyhai minifegyveremmel karamellizáltam. Tádámmmmm:
A “meggy a habon” pedig egy karácsonyi fűszerezésű diószem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: