Hófödte Oreo golyók

2013. Dec. 15.

Az Oreo keksz nagy sláger nálunk mostanában, a történet itt kezdődött. Ezek a kis golyók igazi kis “semmiségek”, mert az ember úgy kapkod be belőle 6-7 darabot egy perc alatt, hogy észre sem veszi. Elég intenzív benne az Oreo íze, ami tökéletes párosítás szerintem a finom, selymes fehércsokival. Így lett a golyócskák teteje hófödte. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy úgy lettek ők hóval fedve, hogy semmi kedvem nem volt pepecselni a teljes bemártással.

Egész nap egy emeletes szülinapi tortán dolgoztam, rózsákkal, marcipánborítással, szóval kemény menet volt. (Poszt hamarosan.) A tortát elvitték, végre ettem valamit, és eldőltem a kanapén. Ekkor beszéltem egy barátnőmmel telefonon, aki szintén jött az esti karácsonyi buliba. Kérdezte, hogy mit viszek. Mert ugye alap, hogy valami süti nélkül be sem tehetem a lábam. Elrontottam a barátaimat. 🙂 Elpöttyintettem, hogy be van keverve egy Oreos keksztészta, de nincs erőm bemártani…igazából a mondatot sem tudtam végigmondani, mert az Oreo szó után egy nagy sikítást hallottam csak a vonal másik végén. Itt már tudtam, hogy kész, vége a pihenésnek, ennyi volt, mehetek vissza a konyhába. Szóval a teljes bemártás kizárva, nincs hozzá idegrendszerem, így maradt a ‘pöttyintsünk-rá-kis-fehércsokit-az-majd-szépen-végigfolyik-és-szórok-a-tetejére-valamit’ megoldás.

De azt mondhatom, hogy megérte a fáradtságot, mert a kis golyóknak kb. fél órája volt a buliban, nem több. Olyan jó elcsípni mondatokat úgy, hogy nem neked dícsérik, hogy “jajjdefinom”, hanem az éppen érkezőknek mondja már valaki tapasztalt, hogy abból a fekete-fehér golyóból gyorsan egyetek, mert nagyon jó és mindjárt elfogy! 🙂

Vegyünk erőt magunkon, nem olyan nagy meló, csak én szenvedtem rajta: bruttó két óra, nettó 30 perc munka.

Hozzávalók (kb. 30-40 db):

350 g Oreo keksz

130-150 g mascarpone

90 g fehércsokoládé

pici étolaj, vagy más, semleges ízű olaj

szórócukor, díszítés

A kekszeket késes robotgépben morzsásra daráltam, aztán elkezdtem adagolni a mascarponét, és begyúrni a masszát. Olyan masszát kell kapnunk, ami összeáll, nem repedezik, de nem is folyik túlságosan. Az állaga akkor jó, ha olyan, mint a kókuszgolyómasszáé. Azért nem tudok pontos mennyiséget írni, mert biztosan függ a krémsajt típusától és zsírosságától. Nyugodtan használhatunk Philadelphiát, ha az van otthon, vagy más krémsajtot. Plusz cukor nem kell hozzá, hiszen a keksz magában is édes, ráadásul én nem bonyolítottam a saját dolgomat azzal, hogy kikaparjam a kekszek közül a krémet, ment bele az is. A masszát egy jó fél órára hűtőbe rakjuk, ez a minimum, többre nyugodtan lehet. Akár előző nap is begyúrhatjuk.

Terítsünk sütőpapírt egy nagy tálcára, vagy tányérra. Olyan tálcát válasszunk, amit utána be tudunk rakni a hűtőbe! 😉 Vizes kézzel gyúrjunk golyókat a masszából és ültessük őket a sütőpapírra. Megint mehetnek a hűtőbe.

A fehércsoki 2/3-ad részét gőz fölött olvasszuk meg. Amikor már folyik, vegyük le a gőzről, és keverjük el benne a maradék 1/3-ot. Ez a harmadolás azért kell, mert így temperáljuk a csokit, és szépen fog megdermedni, nem lesz foltos, nem fog kicsapódni rajta a kakaóvaj. Én kevertem hozzá egy-két teáskanál étolajat is, mert nem akart annyira folyni a csokim. Most már csak annyi dolgunk van, hogy a golyókat kivesszük a hűtőből, és egy kiskanál segítségével fehércsokit csurgatunk a tetejükre, ami majd szépen lefolyik rajtuk. Én most fekete kristálycukrot és a Lidl-ben szerzett ezüst-arany csokidarabokat használtam. Nem kell egyesével pepecselni velük, nyugodtan tegyünk csokit 4-5 darabra, aztán váltsunk a szórócukorra.

Ismét hűtés következik, majd a legjobb rész: a kóstolás! Mert ugye senki nem ad másnak olyat, amit még ő maga nem kóstolt meg! 😉

Most nem tudtam szépséges fotókat készíteni idő hiányában, de kedves barátnőm lefotózta a golyócskákat a buliban, köszönet érte!

Hajrá, gyolyózzatok, éljen az Oreo és küldjetek fotót, vagy írjátok meg itt kommentben, hogy hogyan sikerült!