Sosem voltam igazán oda érte. Párszor ha kértem ezt cukrászdában. De most karácsonykor rám jött a karácsonyi-íz-láz: dió kell, narancshéj kell, csoki kell, teasüti kell. Így került elő a moszkauer.
Most csináltam először, és ahhoz képest abszolút elégedett vagyok az eredménnyel. Legközelebb kevesebb lisztet rakok bele, és talán úgy jobban elterül, vékonyabb lesz. De a csokiba mártással is formabontó voltam: nem tudtam elképzelni, hogy 23-án éjjel ahhoz lenne türelmem, hogy a talpaikat festegessem csokival, szóval fogtam egy mély tálat, olvasztottam benne csokit a szokásos 2/3-ad – 1/3-ad módon, és félig megfullasztottam a kis sütiket a csokiban. Sütőpapírra vágtam őket, aztán mehettek ki a folyosóra kitett székre (!), mert a hűtőben már nem volt hely, máshol a lakásban pedig meleg volt, még szilveszterre sem dermedt volna meg rajtuk a csoki. Kicsit vaskosabb, máshogy csokis, de a miénk. És az ízélményen ez mind semmit nem ront, úgyhogy ezennel mindenkit moszkauer gyártásra buzdítok!
Hozzávalók (sok receptet elolvastam, aztán összeraktam a sajátomat):
15 dkg dió durvára darabolva
8-10 dkg kandírozott narancshéj
10 dkg cukor (legközelebb 14 dkg-t fogok beletenni, mert nekem nem volt elég édes :p )
100 ml habtejszín
5 dkg vaj
3 dkg liszt – ennyit írnak a legtöbb helyen, de én most ezen felül még hozzá tettem 1-2 kanállal, mert nem akart sűrűsödni. Ezért írtam feljebb, hogy legközelebb kipróbálom tényleg 3 dkg liszttel, akkor biztosan jobban elterülnek.
15-20 dkg étcsoki + 1-2 tk. olaj
díszítésnek: én most arany cukorgyöngyöt használtam – karácsonyvan/volt – de el tudom képzelni apróra vágott narancshéjjal is, és persze a klásszikus csak úgy, a lá natur! Kinek mi tetszik!
Innentől kezdve pedig gyerekjáték…a mártásnál pedig türelemjáték. Egy edényben alacsony lángon összeolvasztjuk a vajat a tejszínnel és a cukorral. Ha már ez mind egynemű, akkor mehet bele a narancshéj, a dió, majd a liszt. Jól összekeverjük, majd lehúzzuk a tűzről. Sütőpapíros tepsire kis halmokat rekunk kiskanál segítségével, jó nagy helyet hagyva köztük, mert ha tényleg csak annyi lisztet tesztek bele, akkor jól el fognak terülni. Vizes kézzel lehet még egyengetni a halmokat, lenyomkodni egy-egy kiálló darabkát, nehogy megégjen. 10-12 perc elég nekik a 180 fokos sütőben. Figyelgessük őket, és ha már picit is barnul a széle, kapjuk ki. Én a sütőpapír segítségével lehúztam a kis moszkvaiakat a márványlapra, hogy ne süljenek tovább a még forró sütőlemezen.
Amikor teljesen kihűltek a sütik, és már nem olyan lágyak, jöhet a bemártás. A csoki 2/3-ad részét megolvasztjuk gőz felett, majd levesszük a tálat és belekeverjük a maradékot. Én a mártás idejére a csokis tálat a vízgőzös lábos felett hagytam, így vittem oda a márványhoz, mert így nem dermed vissza a csoki. Ha nagyon nem folyik a csokink, akkor öntsünk bele egy kis olajat. Mindig kis mennyiséget adjunk hozzá, és nézzük meg ezután hogyan viselkedik a csoki, és ne öntsük nyakon a csokit kapásból fél deci olajjal. 🙂
Mártás után, ha szeretnénk, akkor jöhet a díszítés, és mehetnek a hűvösre. Hűtőben (vagy a 0 fok körüli folyosón 🙂 egy-két óra és csodásan megdermed. Jó étvágyat, kápráztassátok el vele a vendégeket, vagy a családot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: