Volt idő, amikor heti egyszer biztosan készült a konyhámban ilyen, aztán egy időre valahogy elfelejtettem. Tegnap viszont lekaptam egy réteslapot a boltban a polcról, ma délelőtt pedig már semmi nem menthette meg a megbarnult kis banánokat a rétesbesüléstől. A minirétes elnevezés csalóka egy picit, mert nem szabad arra a fajta a rétesre gondolnunk, amit a szerencsésebbek nagymamája, nekem meg a nagyapám szomszédjában lakó Julika néni nyújt, rendesen, konyharuhával, úgy, hogy a rétestészta lelóg a naaagy konyhaasztal szélén. Az a fajta rétes soha nem száraz, nem töredezik a tésztája. Ez a banános-nutellás inkább tavaszi tekercs :p csak nem olajban sütött (bár ha valamelyik déli USA államból blogolnék, akkor biztosan deep fried lenne 🙂 ). Ropogós, nem túl édes tészta fogad minket, aztán pedig jön a folyóssá olvadt nutella a bársonyos sült banánnal karöltve….hmmmmm. Ki kell próbálni!
Az egyetlen dolog, amit a régi sütések óta már elfelejtettem, és csak most jövök rá: egyből dupla adagot kell csinálni belőle, mert ezek a falatka kis rétesek hipp-hopp eltűnnek, amikor még be sem teltünk velük. Melegen a legjobbak, nem gasztrobloggerek előnyben, mert nekik nem kell önmegtatóztatni a fotózás végéig! :p
Az elkészítéstől senki ne rettenjen el. Aki képes volt már egy A4-es lapból repülőt hajtogatni, az ezzel is meg fog bírkózni!
Hozzávalók (kb.24 db-hoz…mondom én, hogy dupla adag kell!):
egy csomag réteslap (én most az Aldiból szereztem, ez 8 lapos)
5 dkg vaj/Rama
2 érett banán
kb. 8-10 ek nutella (ha mondjuk a bátyám csinálná, akkor azt írná, hogy 20…szóval ízlés kérdése, persze)
1 tojás
porcukor
Készítsünk a munkafelületre mindent: olvasszuk meg a vajat mikróban, és szerezzünk hozzá egy ecsetet; nyissuk ki a nutellát, vegyünk hozzá egy kiskanalat és kóstoljuk meg, hogy még biztosan jó-e, nem járt-e le a szavatossága, adhatjuk-e biztosan másoknak,stb. 🙂 A banánt vágjuk el 3 egyforma hosszú részre, majd a kis banánrönköket daraboljuk hosszában 4 felé. Így kell kapnunk 12 kis banánhasábot. Ha ez sikerült, akkor tegyük ugyanezt a másik banánnal is. Verjük fel a tojást, és ahhoz is kerítsünk egy ecsetet. Egy nagy gáztepsit pedig béleljünk ki sütőpapírral. Valamikor a munka felénél majd bekapcsolhatjuk a sütőt 190 fokra.
3 réteslapot terítsünk ki magunk elé, és minden egyes lapot kenjünk meg olvasztott vajjal. A 3 lapot fektessük egymásra, simítgassuk el, és vágjuk vízszintesen ketté középen, majd pedig függőlegesen 4felé. Ebből így 8 kis téglalapot kapunk. Mindegyik téglalap aljára fektessünk egy banánt és tegyünk egy kiskanál nutellát. Ezt láthatjátok itt (sorry a rossz fényviszonyokért):
1. Vegyünk egy kis téglalapot, és a két hosszanti oldalt hajtsuk be, és kenjük meg újra vajjal. Ez lesz a ragasztóanyagunk.
2. A tésztalap alját hajtsuk fel a banánra.
3. Tekerjük fel a kis csomagot, majd ültessük a tepsire.
Ilyen szépen eljátszogatunk mindegyik kis csomaggal. Elővesszük a következő 3 réteslapot, és hasonlóan origamizunk velünk. Aki jól számolt, az rájött, hogy a csomagban csak 2 lap maradt. Ne essünk pánikba, kicsit vékonyabb lesz a tésztaköntös, de ugyanúgy, mint eddig, csináljunk ezekből is miniréteseket.
A sütőpapírra ültetett tésztabatyukat kenjük meg a felvert tojással, és már mehet is a sütőbe. 190 fokon 10-12 perc alatt megsülnek. Még forrón szitáljunk rá porcukrot! Majd pedig gondoljuk át, hogy mikor lesz időnk megcsinálni a következő adagot, mert hogy követelni fogják, az biztos! (Legyen elég annyi háttérinfo, hogy amíg kattintottam pár képet a kiválasztott nagyon szép példányokról a szobában, addig a konyhában hagyott kicsit szép példányok szőrén szálán felszívódtak. Ati mentsége annyi volt, hogy uncsizott, mert ugye én elvettem a telefonját fotózni. 🙂 )
Megbarnult banánokra itt is találtok egy receptet!
