Rémegyszerű sós ropogtatnivaló. Egy könyv vagy film mellé tökéletes. Ez az adag pont el is fogy ennyi idő alatt, de az elkészítéséhez elég két reklámszünet. Reklám alatt: összegyúr. Jöhet a film: pihentet. Újabb reklám: kinyújt, szaggat és már mehet is a sütőbe.
Életemben összesen egyszer sütöttem eddig pogácsát és egy párszor sajtos rudat. Nem az erősségem a sós süti. Édesszájú vagyok, szóval miért is lenne az?! 🙂 De néha-néha ilyen is kell. És ez tényleg egy pofonegyszerű változat. Az ihlet innen jött, aztán persze a hűtőm és a konyhapolc befolyásolta a végkifejletet. Olyan receptem sincs sok, amibe azt kéne leírni, hogy zsír. De ez most olyan. Elmondhatatlan, hogy mennyire más lesz tőle az íze, és ha megmaradna 1-2 darab még pár napig (miért lenne ilyen?!), a zsírtól még akkor sem lesz száraz. Ne féljünk tőle és főleg lécci ne kezdjünk el a kalóriákon mélázgatni, mert 5 dkg zsírba még senki nem halt bele, és egyébként is, sokkal természetesebb dolog, mint a margarin, de mondhatnám azt is, hogy egy szippantás levegő a belvárosban jobban rombolja az egészségünket, mint ez.
Hozzávalók:
35 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
10 dkg vaj
5 dkg Rama
5 dkg zsír
125 g juhtúró
1-2 ek. tejföl
1 kk só (persze függ attól, hogy a juhtúró mennyire sós)
1 tojás a lekenéshez + sajt a szóráshoz
A sütőporral elvegyített lisztet egy nagy tálban összemorzsoljuk a hideg vajjal+zsírral+margarinnal. Ha rákészültünk a sütésre, a vajat és a Ramat berakhatjuk a mélyhűtőbe negyed/fél órára és fagyottan egy nagy lyúkú reszelőn lereszelhetjük, így könnyebb összemorzsolni. De ez elhanyagolható, ha csak úgy SOS ránk jön a süthetnék. A lényeg, hogy hideg legyen a vaj és a margarin. Ha már morzsás a keverék jöhet minden más is, és jól összegyúrjuk. A tejföllel és a liszttel lehet “játszani”, hogy összeálljon a tésztánk. Egy nagy labdát kell kapnunk, ezt folpackba csomagoljuk és egy órát a hűtőben pihentetjük.
Elővesszük a nyújtódeszkát (vagy lerámoljuk a konyhapultot) és a belisztezett felületen kb. fél centisre nyújtjuk a tésztát. Amikor még nem volt nyújtófám a folpackos tekercset használtam, amikor valami tésztát ki kellett nyújtani. Ne essünk pánikba, ha valamink nincs otthon, vagy nem olyan, ahogy egy-egy recept írja, hanem keressünk valami helyettesítő terméket, arra alkalmas tárgyat. A kinyújtott tésztából pedig azt csinálunk, amit csak akarunk: a legegyszerűbb módszer, ha az egészet lekenjük tojással, megszórjuk reszelt sajttal és felcsíkozzuk, így lesz tényleg az, ami a neve: sajtos rúd. De ha van valami jópofa kiszúrónk, vagy épp valami ünnep van, akkor használjuk azt. Ekkor még ne kenjük le egyszerre az egész tésztát, mert a maradék leeső tésztát újra össze lehet gyúrni és addig folytatni a kiszúrást, amíg el nem fogy. Én most csináltam kis karikákat, szivecskéket…csak úgy mondom, hogy már mindenhonnan a Valentin nap ömlik, úgyhogy itt is az fog: ha pasink nem édesszájú, tökéletes gasztroajándék lehet ez a szivecskés változat, vagy akár rágcsálnivaló az estére.
Ha már tojással lekentük és sajt is került a tetejére (nálam most gouda), akkor mehet a sütőbe, 180 fokon kb. 15-20 perc alatt megsül. Jó ropogtatást!
Kipróbáltam, némi változtatással. Csak egy kis “diétás” libazsírom volt itthon, és hagytam éjszaka had pihenjen. Még szerencse, hogy egyből négy adagot kevertem be, mert NAGYON finom lett.
Köszönöm szépen a receptet!