Lassan a blogom egy anonim valamilyen-függők csoportjának üzenőfalához kezd hasonlítani, de még egy vallomással tartozom: megszállott gyűjtögető vagyok. Mottóm, hogy minden jó lesz egyszer valamihez. Ezért nehezen válok meg ötéves újságoktól, régi ruháktól, könyvektől..szerencsére a cipőket nem kell leselejtezni, hiszen már nem nő a lábam, annyi cipőm lehet, amennyit csak szeretnék (a felnőtt lét egyik üdvözítő jellemzője), mert lehet, hogy 10-20 év múlva újra divat lesz.
Ez a gyűjtögetésem a konyhában néha (persze, csak néha!) nehéz helyzetek elé állít. Megveszek valami különlegességet, aztán jól elrakom valami különleges alkalomra, aztán egy kis idő múlva rátalálok, felfedezem, hogy basszus, ez le fog járni, és akkor gyorsan alkotok belőle valamit. 🙂
Most is így volt ez, amikor is csokis muffinnak álltam neki, aztán a szekrényben kotorászva megtaláltam azt a maracujás ananász lekvárt, amit még a tavaly nyári bécsi kiruccanásomon szereztem. Persze idén májusig jó, úgyhogy még épp’ időben találtam rá. Újratervezés. Citromos muffintészta lesz, és beletöltöm az ananászlekvárt. De most nem a “lyukasztós” módszerrel (ld. itt), hanem még sütés előtt kerül bele a töltelék.
A tészta a szokásos joghurtos alaptészta, belekeverve egy citrom héja + leve. Lássuk!
Hozzávalók (12 db-hoz):
kb. 180 g joghurt (Ezt kezeljük nagyon lazán, és ha kicsit több-kevesebb, hát legyen. Én most adtam hozzá egy kicsit tejfölt is, mert kispoharas joghurtom volt.)
1 db tojás
0,3-0,4 dl olaj
10 dkg cukor
1 zacsi vanillincukor
1 citrom héja + leve
18 dkg liszt
1 zacsi sütőpor
12 kiskanálnyi lekvár
Kikeverjük a joghurtot a tojással, az olajjal, a cukrokkal, és a citrommal, ezután jöhetnek a száraz hozzávalók. És máris készen vagyunk a tésztával! Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és tegyünk papírkapszlit a muffintepsibe.
A mostani töltésmódszer miatt csak egy kis tésztát tegyünk először a mélyedésekbe. Mondjuk annyit, hogy ellepje akapszli alját. Aztán egy kiskanállal a tészta közepére kanalazzuk a lekvárt. A fent leírt okokból kifolyólag én most ananászlekvárt használtam, de persze ezt bármilyen lekvárra cserélhetjük. Az enyém most inkább folyós volt, mint dzsemállagú, úgyhogy a végeredményben nehezen kivehető, hogy hol van a lekvár. Csak a kis ananászdarabok jelölik, hogy itt bizony volt valami, és persze a fanyar-édes íz a tészta belsejében. Amikor egy újabb tésztaréteggel befedjük a lekvárt, legyünk ügyesek-trükkösek, hogy lehetőleg ne kukucskáljon ki a lekvár sehol, mert ott ki fog bugyogni sütés közben. Jól be kell takargatni tésztával! Szórakozhatunk kiskanállal, nagykanállal, de szerintem a legegyszerűbb, ha az ujjunkkal próbáljuk egyengetni ott, ahol kell.
A citrommázhoz kikeverünk 3-4 ek. porcukrot 3-4 kis(!)kanál citromlével, majd azt a már megsült és kihűlt muffinokra csorgatjuk. Én most beletöltöttem egy habzsákba a mázat és így sikerült ilyen köröcskéket rajzolni, de egy kiskanál is megteszi, csak akkor készüljünk föl a rusztikusabb díszítésre! 😉
Kommentek