A cím, az kérem nem túlzás. Aki megkóstolja ezt a browniet, az bizony a mennyekben fog repkedni. P.C. vagyok, szóval tőlem lehet ez a Valhalla, vagy a Nirvana is, kinek mi, de ez a süti eszméletlen finom! Én még ilyet nem kóstoltam. Nem is értem, hogy fordulhatott elő, hogy én még semmilyen olyan browniet nem kóstoltam amiben gyümölcs is sült volna?! Hülyeség volt tőlem, az már biztos.
Nem akarom, hogy utáljatok miatta (úgyhogy inkább gyorsan süssétek meg), de muszáj leírnom: a brownie önmagában is egy csoda, ez nyilvánvaló. De képzeljük el úgy, hogy ez az édes, csokis tömény tünemény a tetején lágy, habos-krémes marad, mert a málna “eláztatta”. Szóval amint beleharapunk a sütibe, azaz egy nagy darab csokiba, rögtön jön a krémes rész, ami elolvad a nyelvünkön, ezt pedig a málna savanykássága kíséri, az apró pici magokkal együtt, amiket én imádok szétrágcsálni.
Most már ugye érthető a cím?! Ha még mindig nem, akkor tényleg egy gyors olvasás után irány a konyha, mert konyhábalépéstől számított 35 perc múlva már az asztalon gőzölöghet ez a mennyei megadesszert.
Hozzávalók (22 x 22 cm-es tepsihez vagy egy 22-24 cm-es körformához):
170 g vaj (sózatlan; próbáljátok ki tényleg vajjal, isteni! de persze volt már olyan vészhelyzet, amikor Rama került bele…first world problem)
170 g étcsoki
3 db nagy tojás
1 zacskó vaníliás cukor vagy 1 ek. házi vaníliás cukor
250 g cukor
140 g liszt
1 csipet só
20 dkg málna
Először a vajat a csokival egy kis edényben megolvasztjuk. Kavarjuk folyamatosan, mert könnyen leég. Ha kész, tegyük félre hűlni. A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral keverjük habosra egy kézimixerrel. Ehhez keverjük a langyosra hűlt, folyós csokit, majd a lisztet és a csipet sót. Nem kell sokáig keverni, ez egy “igénytelen” tészta.
A masszát beleöntöttem a tepsimbe, amit előtte kivajaztam. A tetejére szórtam és enyhén belenyomkodtam a málnákat. (Tudom, hogy nem valami trendi a szezon közepén mélyhűtött málnát használni, de tökéletes ez is, és teli van vele a mélyhűtőm. 🙂 )
180 fokon 25 percet sült. Ilyenkor még elég lágy, hagyjuk hűlni egy kicsit, de azt semmiért se hagyjuk ki, hogy a frissen kivett tepsi fölé hajolunk és jó nagyokat szippantunk a málnás-csokis levegőből! Itt már a mennybe vezető első lépcsőfokokon jártam.
És nem csak én, mert történt ugyanis, hogy a sütés másnapján autószerelőhöz vittem a kisautómat, Henryt, és a nagyon kedves autószerelő barátomnak is vittem egy szeletet. Már parkoltam ki a műhelyből, amikor utánam kiabált, hogy ez valami isteniiiiii! Kell még győzködni Titeket?! 🙂
Ha tetszett, nézzétek meg a klasszikus browniet is, aztán gyertek a facebookra is!
