A múlt hétvégén ezzel leptem meg a barátaimat egy teraszpartin. Hívhatnám cheesecake petit four-nak is, de most mit flancoljak?! 🙂 Nem is az a lényeg, hanem ez: nem írnék magamról ilyet, de mivel ők mondták, így már ér: “amikor már azt hiszed, ismered a barátnőd összes isteni finomságát, fogja és beállít egy ilyennel :))) imádtuk!” (forrás: itt)
Nagyjából ennyi a kis falatkák visszhangja. Meg a nagy csönd, miután körbeadtam az első tányér desszertkét. Imádom ezt a fajta csöndet. Mindenkinek teli a szája, ízlelgeti pár másodpercig, majd jönnek az elismerő hmmmmm – uhhhhh – ohhhhhhh – aaaaaah-k. Ezért megéri csinálni. Még úgy is, hogy nincs elég pakolófelület, asztal, szék, stb. hiszen egy tetőteraszon vagyunk (a leghangulatosabb kis terasz budán), és az ember lányának az ölében kell összetákolni a desszertet, még két másik ember segítségével.
Azért sajttorta, mert a klasszikus cheesecake összetevőket tartalmazza ez is: keksz – krémsajt – gyümölcs. Csak éppen sokkal, de sokkal egyszerűbben. Nem kell se sütni, se hűteni, csak összeállítani, és megenni. Mivel tényleg ennyi a teendő, így történhetett meg az, hogy futószalagon gyártottam a pártifalatkákat, tányér körbead, visszatér üresen, és készülhet a következő adag. Én egyetlenegy kis kekszet tudtam szerezni, de csak mert a barátaim szeretnek és félreraktak nekem egyet. :p
Hozzávalók:
keksz: én most az IKEA-s zabkekszet használtam, mert volt egy rakat belőle. De egyébként azért jó ez a keksz, mert pont jó méret. Egyszerre befér a szádba (ooooops), vékony, ezért nem nyomja el a krémet, és ráfér 3 szem málna/szeder/bármi, így a napi gyümölcsbevitel is megoldható vele.
krém: mascarpone + joghurt + tejföl keveréke, kis citromlével, citromhéjjal és pár kanál porcukorral. Nem írnék pontos mennyiséget, mert amennyit mindenből találunk otthon, az pont úgy lesz jó. Nem kell ezen görcsölni. Ha beízesítettük, kóstoljuk meg, ha ízlik, akkor kész, vége, mehet a kekszre, vagy egy dobozba, hogy el tudjuk vinni a pártiba. Egy tippet azért fogadjatok meg, és egyszer próbáljátok ki: vegyetek a piacon házi tejfölt. Annak, amit én most a Lehelen kaptam, konkrétan fagyi állaga volt, olyan sűrű volt. Bazifinom.
gyümölcs: a málna, szeder, ribizli már bizonyított, de nyugodtan párosítsátok, amivel csak szeretnétek. Én pl. biztos ki fogom próbálni a múltkorról maradt maracujámmal, és vágok majd még rá barackot is. 😉
Most leírhatnám hosszasan az elkészítését, de nem fogom, bocsi. Viszont teraszparti-körülményekben a legjobb módszer: öledbe veszed a tálcát, tányért, amin a desszertet kínálod majd, és kiraksz rá annyi kekszet, amennyi csak elfér rajta. Magad mellé állítasz két nem annyira édesszájú barátot/barátnőt (na én ezt a részt hibáztam el, mert erősen fogyott az alapanyag), és a kezükbe adod egy tálban a krémet, kiskanállal, a másiknak meg a gyümölcsöt. Így a te két kezed szabad, és indulhat a gyártás. Csak győzzétek a termelést!
UI.: Akinek ismerős a szituáció, hogy mondjuk nyaralója van a Balcsin, vagy akárhol, és a kedves ismerősök, rokonok egyszercsak telefonálnak, hogy jajjj, hát mi itt vagyunk hozzátok nagyon közel. Na ilyenkor indul – egyrészt az összepakolás – a jesszusmáriamitadunknekik-kérdéskör. Hát kedves olvasók, például egy ilyet. Mert hogy 10 perc alatt megvan, de ebbe már a gyümölcsmosást és tálalást is beleszámoltam. 😉 Éljenek a vendégek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: