Hát nem gyönyörű?! Ahogy a rózsaszín, a halvány sárga és a narancs találkozik, kanyarognak egymás mellett, örvénylenek…szerintem gyönyörű! Mintha a cukorka mennyországban lennénk, ahol még a sajttorta is úgy csavarodik, mint a csavart, amerikai nyalókák. Képzeljük el ezt a tortát egy ovis kislány szülinapján! Vagy egy nagyobb csajszi szülinapi buliján, ahol minden rózsaszín! Tömény cukiság ez a torta! Szerintem tuti siker, és ami a legjobb: egyáltalán nem bonyolult! 😉
Ez a tündéri süti azonban valami egészen prózai dolog miatt született. Éppen két sajttortát sütöttem a barátnőm szülinapjára, egy szedres-málnásat és egy citromosat. Be kell valljam, már ezzel a citromossal is voltak olyan terveim, hogy valami gyönyörűséges színekben pompázzon, de mivel sosem csináltam még ilyet, nem mertem bevállalni, hogy pont a szülinapos tortája legyen csúf. Úgyhogy a szülinapi tortákkal együtt csináltam egy kis tortát, és azon kísérleteztem. Attól féltem, hogy a gél festékeim majd a sütés közben meghülyülnek és elfolynak, más színük lesz,stb. De láss csodát, nem így történt, és ennek hála áll most itt ez a márványos, színes sajttorta.
Aki nagyon ódzkodik a mesterséges színezékektől, az nyugodtan megcsinálhatja úgy is, hogy egy részt narancshéjjal “színez”, a másikhoz málnapürét (vagy lekvárt) kever, a harmadik részt pedig natúron hagyja, vagy egy kis áfonya segítségével belilázza. Fogalmam sincs, hogy milyen lesz így a végeredmény, de úgy gondolom, hogy a színek így is látszanának, csak a “festés” nem eredményezne ilyen szép, homogén színt.
Hozzávalók (18 cm-es formához):
150 g keksz, morzsásítva (én most felesben használtam IKEA zabkekszet és Győri édest)
70 g vaj olvasztva
250 gr mascarpone
100 g tejföl
80 g cukor
1 ek. liszt
2 kicsi tojás
1 citrom leve és héja
(Aki kezdő sajttorta téren, az nézze meg ezt a posztot, ott részletesen leírok mindent az elkészítésénél. 😉 )
A sütőt előmelegítjük 165 fokra. A kekszmorzsát és az olvasztott vajat összekeverjük, és a tortaforma aljába nyomkodjuk. Mehet a sütőbe 8 percre. Kivesszük, hűlni hagyjuk a gáz tetején vagy egy rácson.
Ezalatt összeállítjuk a sajtkrémes részt: a mascarponet kikeverjük a cukorral, tejföllel és az egy kanál liszttel. Ezután jöhet a két kicsi tojás, külön-külön 2 percet keverve a robotgéppel, hogy jól elvegyüljön. (Egy spatulával, vagy fakanállal szedjük le a tál szélén maradt mascarponet is.) A citromlevet és -héjat a legvégén keverjük bele, ehhez már nem kell robotgép, mert tapasztalatom szerint a héjdarabkék fölragadnak a habverőkre. Elég egy spatulával elkeverni.
Jöhet a boszorkánykonyha! 🙂 A sajtkrémet osszuk el 3 kis tálkába. Én egy részt natúr hagytam. A másikba kevertem egy kis Wilton – Naranja festéket, ez lett a narancssárga rész. A harmadikba pedig a Wilton – Rosa festéket használtam. Mindkettőből elég egy kis csipetnyi, amennyit egy fogpiszkálóval ki tudunk szedni, pölö.
Aztán jöhet a katyvaszolás: amilyen sorrendben csak szeretnénk, kanalazzuk a masszát a kekszrétegre. Én eleinte azt szerettem volna, hogy mindig középre csurgatok egy kicsit a más-más színű masszákból, és így kis köröcskék alakulnak ki, mint a zebratortánál. Na, hát ez nem jött be. Olyan sűrű volt a massza, hogy a második, amit középre csurgattam, csak befedte az alatta levőt. Erről ennyit. 🙂 Ha végeztünk az elosztogatással, egy kanál segítségével rajzoljunk spirál mintákat a sajtkrémbe, így kapunk szép márványos mintázatot. Aztán ez is mehet a sütőbe, kb. 30 percre. Ha nagyon sülne a széle, akkor vegyük lejjebb a hőfokot. Hagyjuk nyitott ajtónál kihűlni, és vagy bírjuk ki másnapig a felvágást, vagy tegyük pár órára hűtőbe, miután kihűlt. Ennyi idő kell, hogy összeálljon a sajttorta, megszilárduljon, és az ízek is összeérjenek.
De utána…hmmmmmm. Garantált a siker, ti is függők lesztek és kipróbálhatjátok az Oreosat, a gesztenyéset, és a banoffees változatot is. Aztán elküldhetitek a facebookra, hogy betegyem őket a Ti készítettétek albumba!
Ha valaki 24-26-os formában szeretné elkészíteni:
250 g keksz
120 g vaj olvasztva
500 gr mascarpone
200 g tejföl
150 g cukor
1 ek. liszt
3 nagy tojás
2 citrom leve és héja
