Ismét a festői Balaton-felvidéken töltöttünk egy hétvégét. Ilyenkor mindig várom, hogy majd ott is sütök, mert olyan jó utána a szabadban fotózni és az ottani kellékek közül válogatni. Most azonban sok programot terveztünk, és a szüleim is ott voltak, ezért tudtam, hogy valami nagyon egyszerű, gyors dolgot kell sütnöm.
Leveles tészta, egy kis ízesítés rá, egy tonna friss gyümölcs, ropogós mandula, és már kész is a legfinomabb, leggyümölcsösebb lepény, pite, bármi. Könnyű elkészíteni, sok gyümölcsöt fel tudunk használni hozzá, ha túlvásároltuk volna magunkat.
A Balatonon azonban nem úgy van az, hogy Gertike (én, khmmmm) kitalálja, hogy milyen jó lenne egy kis mandula a sütihez, benyúl a szekrénybe, mint otthon, kiveszi és kész-passz. Ott kéremszépen, meg kell érte dolgozni! Ráadásul nem is akárhogy. A telken sok minden megterem, apukám és anyukám gondos ápolgatásának köszönhetően. Apukám szorgalmának köszönhetően pedig van vagy 10 kiló dió és egy nagy láda mandula, arra várva, hogy valaki megpucolja őket. Szóval a nyaralásba iktatott “munkatábor” szerves része volt a dió- és mandulapucolás. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy az nem olyan nagy show, leülsz, pucolsz egy kicsit, aztán megsütöd….na apukámmal ez nem így megy. Diót és mandulát pucolni (is) ő tud a legjobban. És az csak úgy jó, ahogy ő kitalálta a módszertant. Ezért a gyönyörű nagy étkezősztalon a teraszon, felépít egy bunkert, ami majd felfogja az elpattanó héjdarabokat. Van egy terítő, kizárólag erre a célra, amivel le kell teríteni az asztalt, majd erre jön egy vastag vágódeszka, mert mit képzelsz te, nem lehet csak a törőkövön törni, tönkre megy a drága jó asztallap. Szóval a vastag deszkára jön a törőkő. Kapsz a munkaállomásra 3 vödröt is: egy a pucolt magoknak, egy a héjának (mert az megy majd a tüzelőre), és egy harmadik a rosszabb, kukacos daraboknak, amit majd a család szeme fénye, Loluka, a kistacskó kap meg. Ha felépült a munkaállomás, akkor még mindig nem kezdesz el törni, mert ugye még nem tudsz. Nem kaptál rá képzést apukámtól, hogy azt hogyan is KELL csinálni. Megmutatja, hogy melyik két ujjaddal kell fogni a diót, azt, hogy a kalapács melyik fele és milyen szögből érje a héjat. Igazából csak azért nincsenek kiragasztva Taylor-i munkafázisrajzok, mert mégiscsak enni is szoktunk annál az asztalnál. 🙂 Na és akkor, ha túlvagyunk ezeken, és megkaptad az on-the-job tréninget, akkor kezdheted a melót. Persze ettől még 15 perc múlva, amikor arra jár, beszól, hogy jajjj de szarul áll az a kalapács a kezedben, de ez már csak egy ilyen műfaj. A mostani eligazítás extrája az volt, hogy apukám addigra már beöltözött a fűnyíráshoz és a legalább 40 éves , királykék, szakoktató köpenyében magyarázta a mandula- és diótörés rejtelmeit. Imádom! 🙂
(Képek a munkatáborról a facebook oldalamon találhatóak! Megéri a kattintást! Ha jók lesztek a szakoktatós fotót is felteszem!)
Térjünk rá a sütire, és ígérem, én nem mondok meg mindent, hogy mit hogyan csináljatok. Csak adok néhány tippet.
Hozzávalók:
levelestészta (a legtöbb helyen már lehet kapni olyat, ami nem mirelit, és előre egy sütőpapírra van feltekerve – ő a mi emberünk most a gyorsaságfaktor miatt)
baracklekvár
kristálycukor
vaníliás cukor
fahéj
örölt, durvára vágott mandula
3 db őszibarack, vékonyra szeletelve
A leveles tésztát kigörgetjük a csomagolásból, és az alján lévő sütőpapírral együtt egy tepsibe helyezzük. A tészta széleire kis falat csinálunk, hogy a lekvár ne menjen ki sütés közben, mert az csúnyán összeragacsozhat mindent. A falat az ujjainkkal csináljuk, semmi nagy dolgora nem kell gondolni. Így ni:
A tésztát megszurkáljuk villával. Mivel nem akarjuk, hogy a leveles tészta felfújódjon a rétegek mentén, ezért nem sütjük elő, majd csak a gyümölcsökkel megpakolva tesszük a sütőbe, és így nem lesz az a töredező, “fullasztó” levelestészta-hatás.
A tésztát megkenjük baracklekvárral, majd meghintjük egy kis fahájjal. Nagyon jó lesz a barack a fahéjjal együtt! Megszórjuk őrölt mandulával is, ez majd magába szívja a gyümölcsből a nedvességet. Erre pakoljuk a gyümölcsszeleteket, mindig egy kicsi átfedéssel egymáson. Így megint megszórjuk mandulával, és egy cukorkeverékkel: 2 ek. kristálycukort összekeverünk két zacsi vanillincukorral és egy pici fahéjjal. Ez szépen rápirul majd, és a puha tészta, és a puha gyümölcs mellett a cukros mandula jó kis ropogós kontraszt lesz.
Lássuk be, kb. 10 perc alatt elkészültünk ezzel, de abban már a gyümölcsszeletelés is benne van! 😉 Mehet a sütőbe, 190 fokon, kb. 30-35 percre.
Isteni lesz, és ha szépen rétegeztük a gyümölcsöt, még látványra sem lesz utolsó! Ez is lehet egy gyors vendégváró, vagy csak egy lusta este sütije! Hamarosan jön ennek a lepénynek egy másik verziója, addig pedig gyertek a facebookra bandázni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: