Van ami egyszerűen nem hangzik jól magyarul, vagy nem adja át teljesen azt az életérzést, sütiérzést. Ilyen szerintem a chocolate chip cookie is, hiszen ha magyarul azt mondjuk, hogy csokis keksz, akkor az még nagyon sok minden lehet. De ha azt mondom: chocolate chip cookie, akkor tuti mindenkinek beugrik az az omlós, édes keksztészta, pici csokidarabokkal, amik nem folynak szét sütés közben, hanem roppanósak maradnak a keksz tetején. Imádom. Nem tudom mikor fertőződtem meg vele, de mindegy is.
Komoly dolog következik: ez most egy kettős ügynök változat. Ez azt jelenti, hogy amikor valami tömény csokis édességre vágyunk, akkor is előkaphatjuk a szekrenyből, de amikor inkább csak azt mondanánk, hogy a diétánk közepén elférne egy falat nasi, akkor is tökéletes, hiszen a liszt egy része lecserélődött zabra. Ilyenkor csak annyit említsünk meg a nap végén, hogy “Áhh, igen, és még bekaptam egy zabkekszet ebéd után.”
Az alapja ez az omlós keksz, egy kis sütőporral, és a varázslatos zabbal turbózva. Könnyen összeállítható, és ha kell, időt spórolhatunk azzal, hogy előző nap bekeverjük, és másnap sütjük ki.
Hozzávalók (25 nagy kekszhez):
20 dkg vaj (tényleg vaj, egy grammnyi sem helyettesíthető margarinnal! szigor van!)
12 dkg cukor
1 db tojássárgája
20 dkg liszt
15 dkg zabpehely
1 tk. sütőpor
1/2 tk. fahéj
2 ek. házi vaníliás cukor / 1 zacsi vanillincukor
100 gr étcsoki
A tészta összeállítása előtt egy tiszta serpenyőben, zsiradék nélkül pirítsuk meg kicsit a zabpelyhet, és 10 dkg-ot daráljunk össze egy késes robotgépben. Aztán egy mixerrel kihabosítjuk a vajat a cukorral, vaníliás cukorral meg a tojássárgájával. Ezután fakanálra váltunk, és elkezdjük beledolgozni a sütőporral elkevert lisztet, a fahéjat és az őrölt zabot. (De hülyén hangzik:) ) Amikor már valamennyi lisztet felvett, kézzel folytatjuk, amíg kis labdacs nem lesz, és belekeverjük az egészben hagyott zabot is.
A tésztát folpackba tekerjük, és betesszük a hűtőbe min. egy órára. Addig felkockázzuk a csokit nagyon pici darabokra.
Két nagy gáztepsit leterítünk sütőpapírral. A tésztából kis golflabdányi (ha már amerikai) darabokat vettem ki, golyóvá fomáztam, majd tenyerem között kilapítottam, és a sütőpapírra tettem. A tetejébe nyomtam pár kocka csokit. (Aki nagyon utálja ezt a pepecselős dolgot, az nyugodtan keverje bele a tésztába a csokidarabokat, és akkor csak gyolóz-lapít-golyóz-lapít.)
180 fokon 10-12 perc alatt sülnek meg a kekszek, de minden sütő más, úgyhogy az első turnusnál lessük őket 8 perctől kezdve, és nézzük meg, hogy abban a sütőben mikor készülnek el. Amikor nagyon picit elkezd barnulni a széle, kapjuk ki a sütőből, tegyük félre hűlni. Ez azért kell, mert amikor kiszedjük még nagyon lágyak, és ahogy hűl, úgy szilárdul meg.
És ebben is igazuk van az amcsiknak, kell mellé egy pohár hideg tej. Egy csoda együtt a kettő.
Ez a recept is egy olvasói kérés miatt került fel a blogra, úgyhogy gyertek a facebookra, és kérdezzetek, kérjetek! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: