Sokáig ódzkodtam a kelt tésztáktól, de amikor megláttam ezt a receptet, tudtam, hogy ki kell próbálnom. Egyáltalán nem bonyolult, csak türelem kell a kelesztési időkhöz. De nettó 15 perc meló van vele (bruttó két óra + sütés), és az az illat a lakásban, hmmmmm. Vajas-tejes, élesztős kalács házilag, kevés munkával, és nagy bókokkal.
Tényleg van abban valami varázslatos, hogy az ember a “semmiből” tésztát gyúr, keleszt, süt, és utána ott illatozik az asztalon a saját péksütemény! Ezt én már pár évvel ezelőtt is kigondoltam, amikor nagy vendégségre készültem (szüleim jöttek háztűznézőbe), olaszos menüt terveztem, és gondoltam, hogy mi sem lesz egyszerűbb, mint hogy én magam sütök focacciat az előételhez. A részletekre nem emlékszem (szerencsére az okos kis fejem törli a rossz emlékeket 🙂 ), így fogalmam sincs, hogy mit szúrtam el. Csak azt tudom, hogy amit kivettem a sütőből, az nem az a puha, olívaolajas kenyérke volt, hanem egy tepsiméretű kőlap, amit ha nem dobok ki, még deszkának is használhattam volna húsklopfoláshoz. Masszív egy darab volt, az biztos. Ezzel be is fejeztem az épphogy csak elkezdett kelt tészta karrieremet.
Most azonban dupla ihletet kaptam: az egyik, hogy a 18. blogkóstoló játék alkalmával én az Ügyes kezek blogot kaptam, ahol ez a recept varázsolt el igazán. A másik pedig, hogy az én drága pasim a nagybevásárláskor gondolt rám, és felhívott, hogy akciós egy nagy konyhai robotgép, ami kever, habot ver, dagaszt. Olyan, mint a KitchenAid, csak nagyobb a tálja, és persze nem kerül csilliárdokba. És a közelgő szülinapom pont kapóra jött ehhez az impulzusvásárláshoz. Éljen! És üdv Klárikának a konyhámban!
Gondolom gép nélkül sem egy atomrakéta-építés, de bármilyen dagasztófejes robotgéppel szó szerint gyerekjáték! Összekeverjük a hozzávalókat, bekapcsoljuk a gépet, és nekünk csak a tészta állagát kell lesni. Aztán jön a kelesztés (izgulás, de hálistennek megnőtt, úgyhogy huhhhh, megnyugodhatunk), majd befonjuk a tésztánkat (ez volt a kedvenc részem), majd újabb kelesztés, lekenjük, hogy szép kis mázat kapjon, és már csak sütni kell.
Hozzávalók:
500 g liszt
1 zacskós élesztőpor (biztos jobb a ‘rendes’ élesztő, és a nagy pékek a fejüket verik a kemencébe, amikor ezt a port meghallják, de annyira egyszerű, hogy ennyi konyhai csalás belefér. szerintem.)
2 zacsi vanillincukor
2 tojás sárgája
60 g vaj olvasztva
3 dl langyos tej
1 kk. só
A kenéshez: 1 tojássárgája, 2-3 ek. tej, 1 ek. sűrített tej
- Egy nagy tálba kimértem 500 gramm lisztet, és elkevertem benne az élesztőport és a sót.
- A vajat mikróban megolvasztottam.
- A robotgép táljába ütöttem a tojássárgáját, beleszórtam a vanillincukrot, és beleöntöttem 2 dl langyos tejet, majd az olvasztott vajat is. Hozzászórtam a lisztet, és jön a magic: bekapcsoltam a gépet. 🙂
- Azért nem lehet teljesen pihizni, mert figyelni kell a tésztát. Nem jó, ha lágy, inkább ruganyosnak kell lennie. Az eredeti recept 3-4 dl tejet ír, nekem csak 3 dl ment bele, és egy picit után is liszteztem.
- A késznek ítélt tésztagolyót áttettem egy kiolajozott, nagy tálba. Letakartam konyharuhával, és meleg helyen hagytam egy óráig. Ilyenkor a tészta a kétszeresére kel.
- Ekkor a tésztát újra kell gyúrni, és én ezt ismét Klárikára hagytam.
- Aztán a tésztából lisztezett deszkán három rudat sodortam, és befontam őket, akárcsak a kislányok haját. Így megint kelesztjük fél órát.
- Ezután lekenjük a tejes, tojásos keverékkel, és mehet a 175 fokos sütőbe, 40-45 perce.
Amikor kész lett a kalácsom, én egy kis langyos, cukros tejjel megkentem a tetejét. Történt ugyanis, hogy kivettem a sütőből, és szó szerint kopogott a teteje. Na, kezdtem átkozni mindent a kelt tésztákkal kapcsolatban, de nagyon ügyesen nem estem pánikba. Egy hústűvel kis lyukakat szúrtam a tetejébe (a kis rohadéknak – mondtam magamban), majd meglocsoltam a tejcsivel és visszatettem a kikapcsolt, de még meleg sütőbe. Nagyon jót tett neki. Megpuhult a teteje, és érezni lehet rajta a vaníliás tejet.
Utólag már könnyű okoskodni: lehet, hogy ezt a mennyiséget legközelebb ketté veszem, és 2×3 rudat sodrok, így lesz két kisebb fonottkalácsom. Ez a mostani valami brutál nagy lett. 🙂 Gigakalács.
Érdemes összeszedni a bátorságunkat (már akinek össze kell szednie), és vállalkozni a házi sütésekre, mert eszméletlen finom eredménye lesz! Elcsépelt, nagyon, de tényleg köze nincs a bolti pékáruhoz. Azt hiszem erre mondja Nigella, hogy házi istennőnek érezhetjük magunkat! 😉
(Eperlekvárral is isteni!)
Nagyon szépen köszönöm a receptet, isteni finom lett. Húsvétra is meg sütöm. Köszönöm ☺
2 kilónyi lisztből készült 4 db tökéletes, isteni foszlós kalács eme recept alapján! Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad! <3