Régóta készülök rá, annyira tüneményes! Kívülről már sejtet valamit, de az igazi tündérmese akkor kezdődik, amikor felvágjuk! A gyönyörű színátmenetről nem akartam elvenni a figyelmet, ezért ízvilágban valami egyszerűre törekedtem: citrom és fehércsoki a hagyományos piskótával. Egyszerű, de nagyszerű kombináció. Erre most nem mondom, hogy áhh, 10 perccel konyhábalépés után már készen is vagyunk, mert ez kéremszépen pepecsmunka és türelemjáték. De egy biztos, megéri! 😉
Az apropó pedig nem más, minthogy ma egy éves a blogom!
Boldog szülinapot, kedves Sütit akarok!
Elmondhatatlanul sok minden történt ebben az egy évben! Sok-sok örömteli pillanat, meg persze pár bosszús is (például, amikor egy tepsi eclaire fánkot vágtam a kukába). Sokat tanultam, és főleg a rettegett fotózásban sikerült fejlődnöm, asszem. (Lehet cáfolni, persze! 🙂 ) Ha jobban belegondolok a blog azért rendesen felforgatta az életünket. Na nem abban, hogy több édességet ettünk, mert ez korábban sem volt máshogy. Az viszont már lényeges változás, hogy a kedvenceinket ritkábban készítettem, hiszen a blogra mindig kell az újdonság. Szegény Ati már jóformán könyörgött a kis hagyományos, megszokott browniejáért. És ezek után is “csak” málnásat kapott. 🙂 Máskor pedig tartotta a nagy állólámpát, hogy jók legyenek a fények a sajttortán. De a legtöbbször inkább csak várt, türelmesen, hogy mikor ehet már a sütikből. Ilyen a gasztroblogger família sorsa. 🙂 Meg olyan, hogy az elmúlt egy évben nulláról 4-re nőtt az óriás kartondobozok száma a lakásban, mert máshova már nem fért el a sok szalag, tányér, dobozka, sütőforma, stb.
A leghihetetlenebb pillanatok mégis azok voltak, amikor kiderült, hogy emberek, kint a nagyvilágban t é n y l e g olvassák a blogomat! 🙂 Amikor olyan kedves üzeneteket kaptam (bántó üzi nem is volt, szerencsére úgy látszik a bunkócskák elkerülik a sütivilágot…mondjuk nem is érdemelnék meg a sok finomságot), hogy a munkahelyeteket valakik arról beszéltek az ebédnél, hogy olvastak valami brutál Oreos tortáról, vagy meglepődötten kérdezték a barátnőmet a kollégái, hogy “Te ismered a sütitakarokos csajt?!” Aztán minden olyan üzit is imádtam, amikor tippeket kértetek, vagy megírtátok, hogy mit szeretnétek még látni a blogon.
A legnagyobb boldogság pedig az a blog kapcsán, hogy sok embert rábírtam a sütésre, és ötletet, ihletet, bátorítást adhattam nekik a kekszek, torták, sütik világában! Nincs is ettől jobb érzés! Köszönöm mindenkinek, aki csak úgy írt, hogy szereti a blogomat, aki sütött bármit a blogról, aki fotót küldött, aki kommentelt, aki kérdezett, vagy aki akár csak egy bejegyzést is elolvasott!
És még mielőtt bepárásodna a szemünk, csapjunk inkább a tortába! Azt nem mondom, hogy különösebb ügyességet igyényel, inkább tényleg csak macerás, amíg 6 különböző piskótalapot megsütünk, megvárjuk, hogy megdermedjen a krém, stb. Dehát nem megéri?! Nézzétek meg!
Hozzávalók (18 cm-es tortához):
A piskótához:
9 tojás
180 g liszt
180 g cukor
8 dkg vaj
ételfesték
A krémhez:
750 g mascarpone
300 g fehércsoki
250 g vaj (nem margarin, hanem vaj!)
80 g porcukor
ételfesték
A piskótát célszerű két részletben bekeverni, hogy ne essen össze még jobban. Én két formával dolgoztam, így teljesen OK, hogy két részletben kevertem be a piskótát, nem lett nagyon nyomi a tésztám, amíg várakozott a sütésre. Érdemes 6+3 tojás arányában bekeverni, így elsőre lesz 4 piskótányi adagunk, a második keverésből pedig 2 piskótalap. Így jön össze a 6 piskótalap.
Na, a matekozás után jöjjön a piskóta! A tojássárgáját habosra keverjük. A fehérjét is habbá verjük, és lassan adagoljuk bele a cukrot attól kezdve, hogy fehéredni kezd a tojásfehérje. A sárgájába belekeverjük az olvasztott vajat, és ezután fakanálra, spatulára váltunk. A sárgájába beleforgatjuk a lisztet, majd lassú, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a fehérjehabot is.
Jöhet a színezés! Éljen az ombre! Én Wilton gél állagú festéket használtam, Rosa és Pink árnyalatokat. Ezekből a festékekből nagyon pici is elég, a legjobb egy fogpiszkálóval adagolni. A folyékonyabb ételfestékkel is sikerülhet, de azzal azért számolni kell, hogy a vízállagú festék ronthat a piskótatészta állagán.
Az első sütőformába belekanalaztam 7 evőkanálnyit a sima piskótából. Ezután a maradék masszát beszíneztem, de csak éppen hogy. Ebből is ment 7 kanálnyi a másik formába. A sütőt előmelegítettem 160 fokra, így sültek 20 percet.
Picit vártam, hogy hűljenek, körbevágtam a piskótát a formában, és jöhetett a következő kör. Újabb színezés, formába töltés, színezés, formába töltés. Sütés.
Ez megy, amíg el nem készülünk mind a hat piskótakörrel. Huhh.
A krémhez robotgéppel összekeverjük az összes hozzávalót. A mascarponenak és a vajnak szobahőmérsékletűnek kell lennie, ez nagyon fontos, különben nem lesz szép, sima a krémünk. A fehércsokit mikróban, vagy gőz felett megolvasztjuk, 3 percet hűlni hagyjuk. Ha kikevertük a krémet, fél órára hűtőbe tesszük, hogy ne legyen olyan lágy, amikor összeállítjuk a tortát.
A krémhez én habzsákot használtam, így biztos, hogy egyenletes lesz a krémelosztás a szintek között. Ha a lapokat egymásra raktuk, ismét hűtés következik, és csak ezután kenjünk le az oldalát is.
Az egész tortát lekenjük a fehér krémmel, majd újra a színező szakosztály következik. Fokozatosan színezzük a masszát, és egy spatulával, kenőkéssel színátmenetesre festjük a tortát. Nem kell pontosnak lennie, erre mondjuk, hogy rusztikus, és ezzel minden apró kis (esetleges) szépséghiba el van nézve. 🙂
Ilyenkor még mindig jót tesz neki egy kis hűtés, mielőtt az ünnepi asztalra kerülne.
Ugye, hogy nem is bonyolult, csak picit munka- és időigényes?! Ha ti is elkészítenétek, feltétlen küldjetek fotót a facebookra!
Ma pedig ünnepeljetek velem, a bloggal, és mindenképp egyetek valami sütit!
Boldog 1. szülinapot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: