Almás pite diókrémmel

• Gerti
• 2014. október 14. kedd

Megint pite. Mert megunhatatlan, egyáltalán nem annyira macerás, mint elsőre gondoljuk, és igazán hálás jószág, mert sokáig eláll. Sőt, a tésztája napról napra omlósabb, finomabb lesz!

 

 

 

 

 

Ez most nem a klasszikus verzió a nagyitól, amikor nagy tepsiben sül az almás két vastag réteg tészta között. Ez egy vékonyabb tésztás pite, és igyekeztem kicsit felturbózni: tejszínes diókrém volt az alján, és a reszelt almát is jól befűszereztem, hogy olyan legyen, mintha egy téli teába szagolnánk bele.

Ez így jól is hangzik szerintem, mindenki elkönyvelheti (megengedem, mert rendes lány vagyok:) ), hogy ez egy jó ötlet volt. Igen ám, csak nem abban az életben, ahol a pasid anyukája csinálja a legfinomabb almás pitét (és ezt még te is beismered egy őszinte pillanatodban), ahol a pasid nagymamájának mindenféle túrós, mákos, almás pitéjéről generációk zengenek ódákat. Ilyenkor nem a legokosabb ötlet előállni azzal, hogy képzeld, pitét sütöttem! Alapból benne van a rizikófaktor, hogy nem ízlik neki, kicsit hasonlít, de azért mégis csúnyán le van maradva a te pitéd az anyóséval szemben. És még csak nem is vagy béna, nem is hibáztál el semmit, egyszerűen csak van az, ami örökre az anyukádnál, nagymamádnál lesz a legfinomabb. Ezt el kell fogadni.

 

 

Szóval fel voltam ám készülve rendesen a teljes megsemmisülésre! Az egyetlen valamennyire is épkézláb érvem az lett volna, hogy ez amerikai almás pite. Pfffffffff, nem tudjuk mi lett volna, ha ezt be kell vetni, mert ennek annyi köze van az amerikai változathoz, mint oravecznórának a szépirodalomhoz. Szerencsére nem volt szükség mentegetőzésre, mert a pasim teljesen rákattant, imádta. Az első falatnál hümmögött egyet – én félve vártam a további reakciót – majd közölte, hogy ez egyáltalán nem olyan, mint az anyukájáé, de marha finom. És be is puszilt utána belőle még vagy két szeletet, és másnap ezt reggelizte, szóval azt gondolom, hogy őszinte volt. Ha csak azt az egy szeletet eszi meg, esetleg kér még egy vékonyat, akkor elkönyvelhetjük, hogy egy nagyon okos, átgondolt, tapasztalt férfiemberről van itt szó, aki tudja, hogy komoly lavinát indítana el az ÉN almás pitém lefitymálásával. De így, písz-láv-hepinesz van…meg almás pite lesz. Még sokszor. Mert eszméletlen jó cucc!

 

Hozzávalók:

A pitetésztához:

400 g liszt

250 g vaj (valamennyi helyettesíthető zsírral)

130 g porcukor

1 zacsi vanillincukor

2 tojás sárgája

1-2 ek. tejföl

1 csipet só

 

Csináljuk meg először a tésztát, mert annak úgyis pihennie kell min. egy órát. A pitetésztánál az a fontos, hogy ne sajnáljuk belőle a zsiradékot (jelen esetben a vajat), ettől lesz finom omlós!

 

1. A lisztet, cukrot, vanillincukrot, sót beletesszük egy tálba. Ebbe dobáljuk a kockára vágott, hideg vajat (meg a zsírt, éljen!), és elkezdjük a tenyerünkkel morzsolgatni.
2. Ha már picit összeállt, morzsás állagúra, vannak benne kis göbök, akkor hozzáadjuk a tojásokat és a tejfölt is. Ekkor már teljes erőbedobással gyúrhatjuk a tésztát. Tisztára, mint nagyanyáink! 🙂
3. Addig gyúrjuk, míg össze nem áll. Elképzelhető, hogy még kell egy picit lisztezni. Akkor van kész, ha összeáll egy kis labdává, és leszedte az ujjainkról a ragacsos tésztarészeket. Bár nagyanyáinknak nem volt, de mi folpackba csomagoljuk, és betesszük a hűtőbe.

 

Az egész előző folyamatot kivédhetjük egy késes robotgéppel, vagy egy keverőlapátos tesójával. A végső átgyúrásnál itt is kell a kezünk, de tény, hogy kényelmesebb így.

 

A töltelékhez:

4 db nagy alma

1 db citrom leve és héja

3 ek. cukor

2 zacsi vanillincukor

2 tk. fahéj

2 ek. étkezési keményítő

 

100 g dió

tejszín (max. 1dl)

barnacukor

 

1 tojás a pite lekenéséhez

 

Amíg a tészta pihen, elkészítjük a tölteléket:

1. Meghámozzuk, lereszeljük az almát a nagy lyukú reszelőn.
2. Meglocsoljuk a citromlével, ráreszeljük a citromhéjat.
3. Megszórjuk a cukrokkal, fahéjjal, keményítővel és jól elkeverjük. A keményítő azért kell, hogy az almából a nedvességet felszívja, és a citrom- ill. almalé ne áztassa el a tésztát. Sülés közben – a keményítőnek hála – csodálatos, kis krémszerű cucc kerekedik a kiengedett léből.
4. A diót ledaráljuk, de maradhatnak benne nagyobb darabkák is, nem kell porrá zúzni. Összekeverjük egy kis barnacukorral és egy kis fahéjjal, majd annyi tejszínnel, hogy éppen ellepje a diót. Nem kell, hogy a diódarabok ússzanak a tejszínben. Itt a tejszínnek összefogó, krémesítő szerepe van.

 

 

Jöhet az összeállítás!

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy pitetálat kivajazunk, kilisztezünk.
2. A pitetésztát egy kis liszttel megszórva (alatta is) kinyújtjuk úgy fél cm vastagra. Vágjunk ki belőle egy nagyobb kört,mint amekorra a piteformánk alja. Helyezzük a tésztát a forma közepére, és húzzuk fel a tésztát egészen a peremre is, mert ezt a részt majd vissza fogjuk hajtani.
3. Kenjük meg a tésztát a diókrémmel, majd jöhet az alma is.
4. A maradék tésztát ismét nyújtsuk ki, és vágjunk egy akkora kört, mint a piteformánk. Ezt helyezzük az almára, ez lesz a teteje. Az alsó tészta széleit hajtsuk rá a felső tésztára, és a széleinél nyomkodjuk össze.
5. A sütés közben gőz keletkezik a pite belsejében, ez jó, ha valahol távozni tud. Ezért szoktak az almás pitére kis lyukakat vágni, vagy villával alaposan megszúrkálni. Én most a cukiságfaktort fokozva egy szívecske alakú kekszkiszúróval vágtam ré lyukat.
6. A piténket megkenjük egy felvert tojással, hogy szép legyen a teteje, és mehet a sütőbe. Kb. 40 percet sül, de nyugodtan kukucskálhatunk.

 

És még mindig lehet turbózni! Ha frissen esszük, akkor kanyarítsunk mellé egy gombóc vaníliafagyit, mert isteni lesz a gőzölgő almás pitével! Igazi őszi-téli kényeztetés!

Ha szeretnétek sok képet nézegetni, és egyéb sütikhez, sütéshez kapcsolódó dolgokról látni-hallani, akkor kukkantsatok be a facebookra is! 😉