Fiatal, modern pár, városi esküvő egy menő borbárban. Ez volt Kriszti és Frici esküvője, akik sok dologban szakítottak a hagyományokkal, és kérdés nélkül elfogadták a desszertasztal koncepciómat. Fehér torta? Nem kell! Jöhet minden, ami színes, mert az esküvőn a pink és a narancssárga fog dominálni. És igazából az esküvői tortánál sokkal fontosabb az egyik kísérő torta, A puncstorta. Ez ugyanis Frici kedvence. Szerintem ő nem is evett az “igazi” tortájukból. De sebaj, ez így volt jó, így volt igazán az övék.
Nekünk meg így volt az egyik legstresszesebb előkészületünk. 🙂 Annyira elterveztük a készülődést, díszítést és minden utolsó simítást, hogy egy kis Buddha is megirigyelte volna nyugalmunkat a délelőtt folyamán. Jó, kivéve azokat a perceket, amikor a kis szalvétapompomokat, rétegenként kellett felborzolnom. Itt hangzott el tőlem az a mondat (amitől persze normális körülmények között mélységesen elhatárolódom), hogy már értem, hogy miért van létjogosultsága a bangladeshi gyermekmunkának, mert ez igazán az ő kis kezeikhez való meló.
Feldíszítettük az asztalt, és a csodálatos helyszínnek hála, egy egész kis baldachinos terep jutott a sütiknek. Fehér abrosz, fehér tüllfüggöny a háttérben, minden más pedig narancssárga és pink. Gyönyörűen passzolt a virágdíszekhez is, minden szépen alakult. Aztán belaktuk a nagy ipari konyha egyik részét. Úgy éreztük magunkat, mint a kisiskolások első nap. Ámulat-bámulat, mellettünk sürögnek-forognak a profik, mi meg nézelődünk, hogy mi hol van, mi hogy működik. Állítom, hogy a nézelődések miatt csúsztunk meg, de nagyon. Mert különben nem tudom mire fogni. Ott álltunk, hogy te jó ég, mindjárt kezdődik a vacsora, mi meg még a főtortát díszítettük – helyhiány miatt a hűtőkamra melletti pulton, a folyosón állva, illetve rekeszeken ülve. Utólag visszanézve mókás volt. Ott ezt annyira nem éreztük. Gyorsan hazarohantunk, hogy mégse az összekoszolt, krémes, csokis ruhánkban menjünk a násznép elé. Percre pontosan ki volt számolva az időnk, úgyhogy a kocsiban, hazafelé menet nagyon pontos akciótervet készítettünk, hogy ki kezd a fürdőben, ki hol öltözik, majd ki mit ragad magához, és ezek után hány perc múlva leszünk ismét az autóban.
Futás vissza a borbárba, és jött a sütitálalás. És ezzel együtt jött a szívroham is. Történt ugyanis, hogy az amúgy nagyon kedves, segítőkész főszakács egy nagy lendülettel kivágta az egyik hűtő ajtaját, hogy segít nekünk kivenni a tortákat. Igenám, de ezzel a lendülettel a hűtő polcai megremegtek, és az egyik pohár, amiben nagyszemű sóba állítva várták a cake popok a fellépést, eldőlt. Lassított felvételként néztem, ahogy a nagy sószemek hullanak jobbra-balra a hűtőben. Abban a hűtőben, ahol a puncstorta is volt, cukormázzal a tetején. Na ez volt az igazi gondviselés jeladása, mert szó szerint az egész hűtő teli volt sószemekkel, kivétel a puncstortánkat. Huhhh. Na gyerünk, vigyük! 🙂
A kínálat pedig:
Főtorta: répatorta mascarpone krémmel
Puncstorta
Túrós pite torta
Narancsos csokikrém
Joghurtos mascarponekrém gyümölcsökkel
Sacher cupcake
Vaníliás cupcake citromkrémmel
Cake pop
Színes kókuszgolyó
Vaníliás omlós keksz
A rengeteg sütemény látványa itt is nagy sikert aratott! A gyerekek leesett állal bámulták az asztalt, de nem mertek kérni. A felnőttek pedig sorra jöttek vissza még egy-egy szeletért. Én pedig ezalatt vigyázó szemeimet Frici tányérjára szegeztem, hogy vajon mi lesz a puncstorta ítélete. Elfogyott mind, az utolsó morzsáig, sőt Kriszti elmondása szerint Frici még rájárt a puncstortára. Halleluja! Megérte a kísérletezés, ugyanis ezt a puncstorta verziót végül két receptből gyúrtam össze.
A stressz után pedig mi is belevetettük magunkat a lagziba, ahol a menyasszonynak nem volt piros menyecskeruhája, ahol az ifjú férj volt a DJ, és ahol a narancssárga csodálatos kiegészítője volt a pinknek!
Köszönjük a bizalmat, és örülünk, hogy az élmény részesei voltunk! 🙂
A csodaszép képekért ismét köszönet Németh Dánielnek és a Room 8 Photographynak! Szuperek vagytok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: