Hálás jószág ez a keksz, mert ha rátaláltunk egy bevált alapreceptre, akkor kedvünk szerint variálhatjuk. Ha olyan hangulatunk van, akkor különböző fűszerekkel dobhatjuk fel, ha egészségesebbre vágyunk, akkor jöhet a mindenféle teljeskiőrlésű lisztkeverék, ha pedig óriási a baj, és naaaagyon kell a csoki, akkor megbombázhatjuk a kekszeket egy nagy adag csokival.
Azt pedig végképp nem győzöm hangsúlyozni, hogy időmenedzsmentben is az egyik legjobb alany: a tésztáját begyúrhatjuk egy nappal korábban, a sütés után pedig még 1-2 hétig is eláll egy jól záródó dobozban! Arról meg már ne is beszéljünk, hogyha megy a finnyáskodás a családban, hogy “de én nem szeretem a mazsolát”, “én kérek bele fahájat”, “én most valami étcsokisat szeretnék”, akkor nincs más dolgunk, mint bekeverni az alaptésztát (vaj+tojás+cukor+liszt), ezt két-három részre osztjuk és indulhat a variálás. Jó, ilyenkor ezt az időzsonglőrködést kicsit elfelejthetjük, de legalább mindenki örülni fog, és nevünket imába foglalják, hogy mindenki megkapta azt, amit akart.
Én most valami brutál kakaósra vágytam…illetve bocsánat, a kiindulópont az volt, hogy megtaláltam a konyhaszekrényben (sokszor kezdődik így recept :p ) a sütésálló fehércsokoládé pasztilláimat. Vizuálisan végiggondolva a receptet pedig egyértelmű volt, hogy ez valami sötét felületen mutatna jól. És itt bekapcsolt a brutálkakósatakarok-reflexem. Így születtek a sötét kis zabkekszek, a dominószerű fehércsokipöttyökkel. Hát nem cuki?! 🙂
Hozzávalók (kb. 30 nagy kekszhez):
20 dkg vaj (tényleg vaj, egy grammnyi sem helyettesíthető margarinnal! szigor van!)
12 dkg cukor
2 ek. házi vaníliás cukor / 1 zacsi vanillincukor
1 db tojássárgája
20 dkg liszt
1 tk. sütőpor
2-3 ek. cukrozatlan kakaópor
15 dkg zabpehely
100-150 gr fehércsoki
- Azzal kezdjük, hogy a zabpelyhet egy tiszta serpenyőben megpirítjuk. Amikor már kicsit barnul, levehetjük. Félretesszük.
- A puha vajat (rámikrózhatunk 10-20 mp-t, ha a hűtőből kaptuk ki) habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral. Erre legjobb egy habverős mixer. Ha már szép habos, mehet bele a tojássárgája, ezzel is elkeverjük.
- Átváltunk kézi üzemmódra, elő a fakanalat vagy spatulát! A csokin kívül minden más mehet bele, jól elkeverjük, majd a végén tényleg a kezünkre váltunk, és kis labdaccsá formáljuk a tésztát. Ha úgy érezzük, hintsük még meg liszttel! Akkor állt össze, ha már nem ragad, de nem is morzsálódik.
- Folpackba csomagoljuk, és minimum 1 órát hűtőben pihentetjük. (Lehet egy ájszakát is “altatni”.)
- Annak érdekében, hogy nagyjából egyenlő darabokat kapjak, én fel szoktam vágni a hűtőből kivett tésztát, így már nem kell találomra kis darabokat lecsippenteni a nagy tésztagolyóból. Először golyót formázunk, majd tenyerünkkel lelapítjuk.
- Sütőpapírral borított tepsire helyezzük a kekszeket, és belenyomkodjuk a csokicseppeket. (Persze sima táblás fehércsokit is fel lehet darabolni, és az egyszerűség kedvéért a szárazanyagokkal együtt a tésztába keverni.) 180 fokos sütőbe toljuk a zabkekszet és 10-12 percig sütjük. Legyünk résen, mert nem tudom kinek milyen a sütőmegvilágítása, de itt arra nem hagyatkozhatunk, hogy “ha már barnul a széle…” Kössz. Ez már nyersen is sötétbarna volt. Szóval stopper ON, és legyünk résen! 😉
Ahogy a kekszet szokás: hideg tejjel, forrócsokival, uzsis dobozból, bárhogy! 🙂 Gyertek a facebookra, és írjátok meg nyugodtan, hogy még milyen recepteket szeretnétek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: