Hálás jószág ez a keksz, mert ha rátaláltunk egy bevált alapreceptre, akkor kedvünk szerint variálhatjuk. Ha olyan hangulatunk van, akkor különböző fűszerekkel dobhatjuk fel, ha egészségesebbre vágyunk, akkor jöhet a mindenféle teljeskiőrlésű lisztkeverék, ha pedig óriási a baj, és naaaagyon kell a csoki, akkor megbombázhatjuk a kekszeket egy nagy adag csokival.
Azt pedig végképp nem győzöm hangsúlyozni, hogy időmenedzsmentben is az egyik legjobb alany: a tésztáját begyúrhatjuk egy nappal korábban, a sütés után pedig még 1-2 hétig is eláll egy jól záródó dobozban! Arról meg már ne is beszéljünk, hogyha megy a finnyáskodás a családban, hogy “de én nem szeretem a mazsolát”, “én kérek bele fahájat”, “én most valami étcsokisat szeretnék”, akkor nincs más dolgunk, mint bekeverni az alaptésztát (vaj+tojás+cukor+liszt), ezt két-három részre osztjuk és indulhat a variálás. Jó, ilyenkor ezt az időzsonglőrködést kicsit elfelejthetjük, de legalább mindenki örülni fog, és nevünket imába foglalják, hogy mindenki megkapta azt, amit akart.
Én most valami brutál kakaósra vágytam…illetve bocsánat, a kiindulópont az volt, hogy megtaláltam a konyhaszekrényben (sokszor kezdődik így recept :p ) a sütésálló fehércsokoládé pasztilláimat. Vizuálisan végiggondolva a receptet pedig egyértelmű volt, hogy ez valami sötét felületen mutatna jól. És itt bekapcsolt a brutálkakósatakarok-reflexem. Így születtek a sötét kis zabkekszek, a dominószerű fehércsokipöttyökkel. Hát nem cuki?! 🙂
Hozzávalók (kb. 30 nagy kekszhez):
20 dkg vaj (tényleg vaj, egy grammnyi sem helyettesíthető margarinnal! szigor van!)
12 dkg cukor
2 ek. házi vaníliás cukor / 1 zacsi vanillincukor
1 db tojássárgája
20 dkg liszt
1 tk. sütőpor
2-3 ek. cukrozatlan kakaópor
15 dkg zabpehely
100-150 gr fehércsoki
Ahogy a kekszet szokás: hideg tejjel, forrócsokival, uzsis dobozból, bárhogy! 🙂 Gyertek a facebookra, és írjátok meg nyugodtan, hogy még milyen recepteket szeretnétek!