Jó, jó, tudom, hogy nincs ilyen palacsinta a hüttékben, de a tésztájához az ihletet az osztrák császármorzsa adta. Könnyű, tejszínes, édes lágy palacsinta, amit bármivel megszórhatunk, leönthetünk, mindenhez passzol. Lekvár, mogyorókrém, tejszínhab, gyümölcsök, mandula, fagyi…mindennel isteni lesz! Mondjuk én a fagyira szavaztam, hiszen felnőtt vagyok, és ebben az a legjobb, hogy bármikor ehetek fagyit. Akkor is, ha tél van, meg akkor is, ha a fotózás miatt reggelire kell ezt ennem.
Mielőtt nagyon utálnátok az előző mondatomért, elmesélném a múlt hét keddjét, amikor is rájöttem, hogy a kedd az új hétfő. Nyugis napnak indult, szerencsére dolgozhattam otthonról, el is képzeltem, hogy de szuper, elmegyek a piacra, és egész nap otthon leszek, főzöcskézek, sütök, és a kanapéra kuckózva dolgozom. Aztán ahogy a piacra sétáltam, a jeges szél mellett az is belém hasított, hogy a nagy frászt fogok én sütni, tegnap ugyanis jobbnak láttuk kihúzni a villanysütőt a konnektorból, miután elkezdett szikrázni a melegvíz engedésével párhuzamosan. Pár nappal azelőtt pedig valami zárlatot okozott, és lecsapta a biztosítékot. Az egyik töltőre gyanakodtunk, de ezek után inkább affelé hajlunk, hogy nagyobb baj van itt, és jöjjön gyorsan egy villanyszerelő.
Vissza a bizonyos (hétfő)keddre. Már hazafelé sétáltam a piacról, a sütőmentesre kombinált menüm hozzávalóival, és lélekben már lemodtam az aznapi sütésről is. Ekkor csörgött a telefon, lemondták az egyik kisebb munkámat. Eleinte még örültem is a felszabaduló időnek, de aztán kicsit már bántott a dolog. Ebben a kicsit szomorkás lelkiállapotban, átfagyottan hazaértem, leültem a kanapéra, és ahogy megnyitottam az outlookot a gépemen, na pont abban a percben írta ki a UPC, hogy az internetszolgáltatásunk szünetel. Éljen! Gondoltam, akkor elkezdek konyhatündérkedni, ha már az univerzum sem akarja, hogy dolgozzak, és ahogy a kanapéról álltam föl, a kovácsoltvas dohányzóasztalunknak pont az egyik rúdját sikerült a nagylábujjam körmével telibe találnom. Visszazuhantam a kanapéra, éreztem én, hogy fáj, de a látványra nem voltam felkészülve. (Horror jön, aki nem bírja, ugorjon a receptre!) Ömlött a vér az egész lábujjamból, a körmöm meg a feléig beszakadva, kettétörve. A napnak ezen a pontján már kitörtek belőlem a krokodilkönnyek. Pár másodperc múlva meg már röhögtem saját magamon, hogy itt ülök a kanapén, ömlik a vér a lábujjamból, és ahelyett, hogy bekötözném/lemosnám/akármi itt bőgök.
Asszem itt pecsédelődött meg az aznapi sütés sorsa. Nincs az az isten, hogy ezt a napot kibírjam süti nélkül. Brutális dolog kellett, ami kellően kényeztet egy ilyen hadd-ne-minősítsem-nap után. Mivel volt otthon tejszín is, meg mandula is, eszembe jutott az osztrák császármorzsa. Aztán rögtön eszembe jutott a sütőhiány is. Innen jött az ötlet, hogy akkor valahogy serpenyő-baráttá alakítom, és palacsintaszerűen megsütöm. Nagyon lágy a tészta, ezért nem mondom, hogy egyszerű kisütni, hiszen a széle könnyen odakap, de nem szabad elkapodni sem, mert ha túl korán szeretnénk megfordítani, akkor kettészakad. Bíztató, mi? 🙂 Nem kell azért megijdeni, elárulom, hogy ha a serpenyőt félig töltitek a tésztával, és egy fakanállal szétszaggatjátok, és így sütitek, akkor sem lesz semmi baja. Legyen ez a B terv, a vészmegoldás. Most pedig jöjjön a recept:
Hozzávalók (2 személyre bőséges reggelinek vagy 4 főre vacsi utáni desszertnek):
2 tojás
5 dkg kristálycukor
3 dkg darált mandula
10 dkg liszt
2 dl tejszín
vaj a sütéshez
- Kettéválasztjuk a tojásokat, és a fehérjét habbá verjük.
- A sárgájához adjuk a kristálycukrot, és fehéredésig keverjük egy kézi mixerrel.
- A sárgás masszához adjuk a tejszínt és a darált mandulát, majd a lisztet is. Csomómentesre keverjük.
- Végül jöhet bele a fehérjehab, ezt óvatosan forgassuk bele a tésztába. Kicsit állni is hagyhatjuk, de ha nem bírjuk, essünk neki. 🙂
- Egy palacsintasütőben felolvasztunk egy kis darabka vajat, majd rákanalazzuk a tésztát, és addig sütjük, amíg a tészta elég erős lesz ahhoz, hogy egy spatulával alányúlva megfordítsuk. Óvatosan alájátsszuk a spatulát (vagy más eszközt), és egy határozott mozdulattal megfordítjuk! A második oldalnak már sokkal kevesebb sütés is elég, amikor már a serpenyőt rázogatva megmozdul a palacsinta, mehet is a “gyűjtőbe”. Érdemes alufóliával letakarni a gyülekező palacsintákat, így azokat melegen tartjuk, és majd jól olvad rajtuk a fagyi. 🙂
Nyilván, már aznap este ettem belőle, de az igazi élvezet mégiscsak másnap reggel jött (a tészta felét félre raktam a hűtőbe, mert frissen sütve az igazi), amikor a fotózás után le “kellett” gyűrnöm ezt a gyönyörűséget reggelire. De hát mit lehet tenni, ha a téli időszakban csak délelőtt lehet viszonylag jó fénynél fotózni?! Muszáj volt.
Süssetek ilyet reggelire a hétvégén, aztán gyertek el vasárnap a WAMP-ra, ahol egy csomó karácsonyi süti fortélyát elleshetitek, sőt ki is próbálhatjátok! (Részletek az eseménynél.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: