Mézeskalács házikó – egyszerűbb, mint gondolnád

• Gerti
• 2014. december 11. csütörtök

Látványos asztali dísz, vagy elpusztítható finomság…ki milyen céllal készíti. Az viszont biztos, hogy meghozza az ember karácsonyi hangulatát. Mézeskalács illat lengi be a lakást, a díszítés kiváló kikapcsolódás az ünnepi rohanásban (vagy épp’ valakinek agybaj, de az meg inkább delegálja a feladatot a gyerekeknek:) ), és a végén nagy büszkeséggel nézhetjük otthonunk új díszét.

 

 

 

 

Mézeskalácsból házikót gyártani nem is lehet olyan nagy mutatvány – gondoltam a napokban. És nagyon tényleg nem cáfoltam meg ezt. Egy kis odafigyeléssel nagyon egyszerűen össze lehet hozni, és még a konyha sem robban fel körülöttünk. Szerencsére jó a térlátásom, átlátom a térképet, tudok tájékozódni, szóval minden adott volt ahhoz, hogy megszerkesszem magamnak a kis házikóm sablonjait, amikkel majd kivágom a tésztából az elemeket. Átgondoltam, hogy melyik oldal melyikkel érintkezik majd, és csak úgy “szemre” kigondoltam a méreteket. Egy papír (én most az egyik postaládában talált katalógus borítóját használtam, ami nagyon szuperül működött, mert kicsit fényes volt a felülete, így nem tapadt a tésztához), egy vonalzó, egy olló és egy ceruza. Ez az alapfelszerelés, ezenkívül biztos mindenféle MacGyver-es cuccot lehet még használni.

Kell egy-egy sablon:

bejárati fal (ami nálam most a keskenyebbik oldal)

oldalfal

tető

a kéményoldalaihoz pedig négy kis téglalap/trapéz.

 

 

Azt javaslom, hogy kezdjetek el skiccelni egy papíron, aztán illesszétek össze az oldalakat, hogy lássátok, hogy jó lesz-e így. Vagy, egy még egyszerűbb, ám annál inkább sztereotíp javaslat: adjátok ki a feladatot a család férfitagjainak, biztosan nagy gonddal megszerkesztik majd a házikókat. 🙂

Miután rájöttem, hogy nem kell minden egyes oldalt kivágni papírból (nem röhög, én nagyon lelkiismeretes vagyok), építészetileg már csak két “mélypontom” volt. Összeépítés közben jöttem rá, hogy szerencsésebb, ha a tető túlnyúlik a ház oldalain. Egész egyszerűen azért, mert nekem most be kellett játszanom a két fal közé…hát mit ne mondjak…elég stresszes, és mázlim is volt. A másik fejlesztendő terület a kémény. Nagyon okosan kigondoltam az elemeit, hogy kell két trapéz, meg egy rövidebb és egy hosszabb téglalap, hiszen a kémény a meredek tetőn áll majd. Büszkén raktam egymás mellé a kis kéménydarabokat a megsült kekszekből, gondolatban meg is veregettem a vállamat, aztán ráragasztottam a tetőre, és elcsodálkoztam. Hümmm, nincs mit szépíteni rajta, ez bizony kicsit ferde. Na jó, nem kicsit, nagyon. Apukám bejött a konyhába, és egyből dícsérni kezdte kis műalkotásomat. Nézegette egy darabig, aztán megkérdezte, hogy miért ilyen ferde az a kémény? Azért apukám, mert közgazdász vagyok nem építészmérnök. Úgyhogy ezt a kérdést én rövidre zártam, javaslom, ti is tegyetek hasonlóképpen, ha jönnek a kedves szemlélődők a kedves kis kérdéseikkel. Egyébként is, ez egy meseház, ott meg minden megtörténhet! 🙂

Én nem írok pontos méreteket, mindenkinek szárnyaljon a fantáziája szabadon. Szerintem ha kutakodtok kicsit a neten, még tervrajzot is lehet találni. 😉

A tésztához a receptet (mivel nincs bevált..khmmm…eddig nem volt bevált mézeskalács receptem) teljesen prózai módon és nagy bizalmi elven a Nők Lapja – Desszert c. magazinból vettem. És bejött, szerencsére, úgyhogy nem kell kiadót váltanom. :p

 

 

Hozzávalók (egy nagyjából 14 cm x 9 cm x 15 cm -es házikóhoz, alappal együtt):

34 dkg liszt

2 tk. mézeskalácsfűszer

1 tk. szódabikarbóna

20 dkg méz

12 dkg vaj

2 tojássárgája (a fehérje pedig jó lesz a díszítéshez)

1 csipet só

 

1. Bár a recept nem írta, én kicsit meglangyosítottam  a vajat és a mézet. Mikróban 1-2 perc elég volt, nem kell, hogy folyós legyen a vaj. Ezt, és a két tojássárgáját a száraz hozzávalókhoz kevertem. Először fakanállal, spatulával lehet próbálkozni, aztán elkerülhetetlen, hogy kézzel belemásszunk.
2. Ha összeállt a tészta, még kicsit ragadni fog, küzdjünk meg vele, majd csomagoljuk folpackba, és tegyük a hűtőbe 1-2 órára. Egy egész éjszaka még jobb!
3. A tésztát kb. 3 mm vastagra nyújtsuk ki, vagy sütőpapíron, vagy jól belisztezett felületen. Ha a házikó elemeit készítjük, mindenképp a sütőpapírt javaslom, mert ha egy felületről még fel kell szednünk, és átraknunk az elemet a sütőpapírral borított tepsire, akkor nagyobb az esélye, hogy deformálódik. Ennek katasztrofális következményeit pedig mindenkinek saját fantáziájára bízom, de ne akarjátok megtudni.
4. A papírsablonok segítségével kivágjuk az építőelemeket. Amikor körbevágtuk, még a késsel vagy az ujjunkkal egyengethetjük az elemek oldalait. A maradék tésztából megformázhatjuk az alapzatot, ami aztán bármilyen alakú lehet. Valamint kisebb formákat is kivághatunk, amikkel később a házikót, és a kertet díszítjük: fenyőfa, csillag, szívecske, hóember,stb.
5. 180 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütjük a mézeskalácsokat. Ha nagyobb elemeket sütünk, ne rakjunk közéjük kis elemeket, mert azok hamarabb elkészülnek, így fennáll a veszély, hogy odaég.
6. Ha kész, vegyük ki, rakjuk a tepsit egy hideg felületre (akár a földre), de semmiképp sem kezdjük el mozgatni a mézeseket, mert még könnyen törik. Szintén építészeti szempontból fontos, hogy az elemek vízszintes, sima felületen hűljenek ki.

 

Az elemek összeragasztásához én olvasztott cukrot használtam. Ehhez a legjobb egy teflon edény, amibe kristálycukrot szórunk, majd elkezdjük olvasztani. Fontos, hogy ne kavargassuk, ne nyúljunk bele semmivel. Amikor már szép barnára karamellizálódott a cukor, levesszük a tűről és kezdődhet az építés! Ha a cukor visszaszilárdulna, alacsony lángon olvasszuk fel újra!

Ragasztás előtt mindenképp passzintsuk össze az oldalkat, nézzük meg, melyik melyikhez illik jobban. Ekkor még egy fűrészes késsel faraghatunk rajtuk valamennyit.

 

Építés:

1. Én először az egyik oldalfalhoz erősítettem a bejárati és a hátsó oldalt. Az oldalfalat lefektettem egy sütőpapírra (mert arról lejön majd a megszilárdult cukor), és a két másk oldalt belemártottam a cukorba, majd hozzányomtam az oldalfalhoz. Pár másodpercig érdemes ott tartani az ujjunkkal, de az olvasztott cukor hamar megköt. Vigyázzunk, nagyon forró!
2. Ezután jött a másik oldalfal. Így már állt a házikó négy oldala.
3. Jött a két tetőelem, amivel tényleg sokkal könnyebb dolgotok lesz, ha túllóg az oldalfalon.
4. Ezután magát a házikót mártottam (az alját) cukorba, és hozzáragasztottam az alaphoz.
5. A kémény elemeit először magukban összeállítottam, és csak ezután ragasztottam a házra.
6. +tipp: ha hézagos lenne, semmi para, rakjunk oda egy kis díszt, és a tojáshabbal majd úgyis elfedjük! 😉

 

 

Kész is! Ugye, hogy nem egy nagy szám?! Ha szilikoneszközöket (spatula, kenőecset) használunk, azokról nagyon könnyen leválik az olvasztot cukor. A megmaradt cukrot öntsük ki egy sütőpapírra, hogy ne az edényben kövüljön meg. 😉

 

 

Díszítés:

Itt aztán tényleg mindenki elengedheti a fantáziáját, elborulhat. A fehér máz nem más, mint tojásfehérje felverve porcukorral. Egy M-es tojásfehérjéhez kb. 25 dkg porcukor kell, de fokozatosan adjuk hozzá, és mindig ellenőrizzük, hogy mennyire folyik még. Nyilván nem kell betonnak lennie, de ha folyós még, akkor nem tudunk vele díszíteni, el fog folyni a minta. Töltsük habzsákba, és hajrá!

Ezenkívül pedig színes cukrok, kekszek, gumicukrok, mogyoró, dió, kókuszreszelék, minden játszhat! Amennyire el kellett távolítani a gyerekeket a konyhából a ragasztásnál, olyannyira lehet most visszahívni őket segíteni.

Jó móka ez, még ha egy kicsit pepecselős, maszatolós, de olyan igazi karácsonyos: együtt, sokan, nevetgélve, vagy egyedül, relaxálósan, ünnepre hangolódva.

Osszátok meg a facebookon, hogy mit alkottatok! Aki pedig szeretné megtudni, honnan is ered a mézeskalács, az olvassa el ezt az érdekes cikket Nagy Jucó tollából! Hol készítették az első mézeskalácsot? Itthon milyen hagyományai vannak? Mindent megtudhatsz innen!