Sokféle kiskiflivel találkoztam már rövidke életem, ám annál bővebb sütikalandjaim során, de ilyennel még soha! A rugelachnak isteni a tésztája (mondjuk szép is lenne, ha ennyi krémsajt után nem lenne puha, omlós), több napig puha marad, és egyszerre többfélét is készíthetünk belőle!
A rugelach egy zsidó eredetű édesség, bizonyos források szerint lengyel, mások szerint bécsi gyökerekkel rendelkezik, de mindenképp ünnepi süti, az biztos! Sokféle tölteléke lehet, a legegyszerűbb cukros-dióstól a flancolósabbakig mindent ki lehet találni. Sőt, mivel ezt az egy adag tésztát négy kis körré kell nyújtani, majd felszeletelni, és kifliket sodorni belőle, egyszerre csinálhatunk négy különböző ízűt is, így bőven kiélhetjük rajta kreativitásunkat és kíváncsiságunkat is.
A krémsajt miatt a tésztája igencsak ragadós, ezért mindenképpen tartsuk be a min. fél napos hűtőben való pihentetést, és igyekezzünk a nyújtást is hűvös helyen csinálni – pl. ne a 200 fokos sütő mellett próbáljuk körré varázsolni a tésztát, mert nem fog nekünk sikerülni. Aki linzerhez, kelttésztához szokott, annak fura lehet, hogy ebből a masszából tényleg nyújtható tészta lesz (én sem akartam elhinni), de higgyétek el, hogy a hűtő csodákat tesz! Ha a pasim, aki elsőként csinált rugelachot a családban, nem mondja, hogy deeee ez így tényleg jó lesz, akkor én még megküldöm vagy negyed kiló liszttel. Vicces, hogy pár éve még én tanítgattam browniet sütni – ez volt a tanulósütink – most meg őt hívom ki a konyhába, hogy ez így jó-e,stb. De hát éljen a tudásmegosztás! ha jók lesztek, elkunyerálom tőle a flódni recepetjét, mert az valami zeniális – mondom én, aki állítólag nem szereti a flódni, a szilvalekvárt meg egyenesen utálja.
Vissza a rugelach-hoz, gyúrjatok egy tésztát ma, holnap meg indulhat a sütés! 😉
Hozzávalók (32 db kiskiflihez):
200 g mascarpone
200 g vaj (tényleg vaj, nem margarin)
csipet só
100 g porcukor
250-300 g liszt (plussz még a nyújtáshoz)
A töltelékhez: lekvár, mogyorókrém, dió, kókuszreszelék, stb.
A lekenéshez 1 tojás, és 1 ek. vaníliás cukor.
Én először 250 g lisztet tettem bele, utána még tettem hozzá valamennyit, hogy összeálljon a tészta, ezért ez a furcsa mennyiség. A sütés előtt Fűszer és Lélek és Chili&vanília blogokat olvastam, így “gyúrtam össze” a saját receptemet.
- A tészta hozzávalóit kézzel, vagy géppel összedolgozzuk. Nagyon ügyesen, és türelmesen a ragacsos tésztát folpackba csomagoljuk, és irány a hűtő, min. 4 órára, de inkább egy éjszakára.
- A tésztánkat négyfelé vágjuk. Mindig csak az a darab legyen kint a deszkán, amivel dolgozunk, a többinek irány vissza a hűtőbe. Először a tésztát én átgyúrtam a kezemmel, hogy ne fagyosan kelljen nyújtani, mert úgy nagyon töredezik a széle. Sokáig azért ne melengessük a kezünkben!
- A tésztát kb. 100 forintos érme vastagságúra nyújtjuk, és törekedjünk a kör formára. Jól lisztezzük alá, mert ragadós.
- A tésztakört megkenjük lekvárral, Nutellával, amivel szeretnénk, majd 8 cikkre vágjuk. Szélétől indulva, szorosan feltekerjük, kiskifliket csinálunk. A öltelék ki fog kandikálni, ez nem baj.
- Sütőpapíros tepsire helyezzük a rugelachokat, majd a tetejüket lekenjük a vaníliás tojással. 180 fokos sütőben sütjük őket 20-25 percig.
Szerintem egyes fajták, pl. a baracklekváros-diós úgy a legjobb, hogy még melegen megszórjuk fahéjas porcukorral. Én most csináltam sárgabaracklekváros-diósat, sima Nutellásat, Nutellás-diósat és Nutellás-kókuszosat. Nekem az utóbbi a kedvencem, Ati a lekvárosra esküszik!
De az az igazság, hogy még 3 nap múlva is finom. Lehet, hogy tovább is, de már ez is kész csoda, és csak a gyakorlott, és edzett gasztroblogger famíliámnak köszönhető, hogy 3 napig megmaradtak, mert tudták, hogy mikor lesz időm fotózni. Na jó, azért pár darab lecsúszott, én sem vagyok annyira szigorú. 🙂
Süssetek rugelachot, mert jó lesz nektek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: