Túrógombóc, ahogy nagymamáink készítették

• Gerti
• 2015. január 19. hétfő

A túrógombóc egy szuper találmány, egyszerű, nem kell hozzá sok hozzávaló, és ha akarjuk “sima” desszert, ha kicsit jobban rákattanunk, akkor egy leves után egy főétellel is felér akár. Melegen és hidegen is finom, a lényeg szerintem csak az elmaradhatatlan porcukros tejföl.

 

 

És hogy mitől olyan ez, mint a nagymamáké? Hát attól, hogy ez az a régi, igazi túrógombóc, grízzel keverve, prézlibe forgatva. Manapság már mindenféle cuccal találkoztam túrógombóc álnéven: volt túrómousse, megszórva egy kis édesmorzsával, volt tejföllel, cukorral kikevert nyers túró, gombóc formában, és persze van az az ipari típusú is, ahol több a gríz, mint a túró, és a tejföl is csak valami növényi kevert valami.

De ez itt, az igazi. Rendes túróból készült (lehetőleg zsíros túróból), de azért egy kis gríz is kerül bele, hogy dúsabb és kiadósabb legyen, hiszen nagyanyáinknál még nem volt ez a nagy reformőrület, és ők még nem dobtak hátast attól, hogy valami kis “csalás” kerüljön az ételbe..a túró árától viszont biztos ők is dobtak hátast, szóval jól jött ez a grízes megoldás.

 

 

Hozzávalók:

Ez a mennyiség elég 4 főnek főételként, 6-7 főnek desszertként. Nekem 15 db gombócom lett.

 

500 g túró

2 dl gríz

1-2 ek. vaníliás cukor

3 db nagy tojás

egy csipet só

A tálaláshoz prézli (zsemlemorzsa), tejföl, porcukor.

 

Először össze kell állítani a masszát, aztán pihen egy kicsit a hűtőben, min. egy órát, de egy egész este is lehet.

A túrót áttörjük villával, majd beleütjük a tojásokat, összekeverjük.

Ezután mehet bele a gríz, a cukor és a só.

 

1. A pihentetés alatt a gríz megszívja magát, összeáll a massza. Vizes kézzel gombócokat formálunk, ehhez jól jön egy evőkanál, hiszen így nagyjából egyforma mennyiséget tudunk kiszedni.
2. Egy nagy edényben felteszünk vizet forrni, egy csipet sóval. Amikor már forr a víz, a gombócokat óvatosan beleengedjük a vízbe. 4-5 perc alatt meg is főnek, de ha nagyon bizonytalanok vagyunk, akkor vegyünk ki egy prototípust, vágjuk ketté, és látni fogjuk.
3. Eközben már egy másik lángon, egy teflonserpenyőben egy pici étolajat melegítünk. (Amúgy én is olívaolaj-párti vagyok, de az az ízvilág ehhez most nem menne.) Az olajon megpirítjuk a zsemlemorzsát. Figyeljünk oda, mert könnyen megég. Ha már aranyszínű, levehetjük a lángról.
4. A megfőtt, lecsöpögtetett gombócokat a zsemlemorzsába forgatjuk. Ehhez szerintem nem érdemes fakanalat használni, mert könnyen kárt tehetünk a gombikban, inkább csak rázogassuk a serpenyőt, hogy mindenhol beborítsa a túrógombócot a szép barna ruci.

 

 

A tálalásban eltérő hitvallások uralkodnak: van, aki hidegen, van, aki forrón szereti. Sokaknál az sem mindegy, hogy rákanalazzuk, vagy mellé a tejfölt, arról meg már nem is beszélek, hogy vérremenő vita lehet abból is, hogy a tejfölt előre kikeverjük-e a porcukorral, vagy külön menjen a gombócokra a kettő. Persze természetesen nem a saját családomról beszélek, a valósággal való bárminemű egyezés csak a véletlen műve. Pfffff 🙂

 

 

A legdurvább azonban a bátyám, aki úgy eszi, hogy nem kér rá prézlit, viszont, ahogy egy szelet zserbót is, úgy ezt is simán megküldi egy kis Nutellával. Meg tejföllel. Bátrabbak próbálják ki, nem is olyan vészes, mint mondjuk a mézes bundáskenyér kombó. 🙂

Jó étvágyat, és várom a furcsa kaja-párosításokat a facebookon! 🙂