Virágos muffinok, könnyed, vaníliás tésztából, nagyon egyszerű krémdíszítéssel. Nem kell hozzá más, mint egy jó állagú krém, habzsák, és pár kinyomó cső. Innentől kezdve csak a kreativitásunkon múlik, meg persze a türelmünkön. 🙂
Most pedig engedjétek meg, hogy először a pasikhoz szóljak, hiszen itt a Nőnap, úgyhogy rajtuk a sor! Kedves férfiak, irány a konyha, higgyétek el, hogy nem is olyan bonyolult. Ha követitek az itt leírtakat, akkor garantálom, hogy nem fog úgy kinézni a konyha, mint a legdurvább bombatámadás sújtotta övezet, és mindenki megússza épségben. Azt pedig nem hiszem, hogy nagyon kell ecsetelni, hogy milyen reakcióra számíthattok szívetek hölgyétől, ha egy csokor virág helyett egy tálca “virággal” lepitek meg. Mondjuk szerintem hasonló siker és bóközön zsebelhető be anyukáktól, nagymamáktól és kislányoktól is.
Én például világ életemben alkalmatlan voltam arra, hogy növényeket gondozzak, virágokat életben tartsak. Szomorú, de így van. Szerintem kétféle nő létezik: az, aki nem szereti a virágokat, és az, aki azt hiszi, hogy szereti a virágokat. Most komolyan, ha választani kell, hogy egy doboz bonbont kér valaki a névnapjára, vagy egy csokor virágot, akkor mégis mi értelme van virágot kérni?! Kirakod vázába – nem mellesleg eme művelet alatt már végigcsöpögtetted a lakás padlóját vízzel, megszúrtad az ujjadat a papírt összetartó tűzőkapoccsal, és apró, vízzel áztatott papírfecnik hevernek mindenhol – és nézed. Jó esetben naponta, az én fajtámnál háromnaponta kicseréled a vizet rajta, és még mindig csak nézed. Szépnek szép, azt aláírom. És ha lenne otthon egy ki nem fogyó bonbonautomatám, akkor biztos csak virágot kérnék nőnapra, névnapra stb. De nem, mert akkor is inkább könyvet, vagy színházjegyet, vagy csokilikőrt. De sajnos nincs, úgyhogy marad a haszonmaximalizáló, hedonista választás.
Szóval, visszatérve az urakra, ha ismertek olyan hölgyet, aki szereti az édességet, csokit, sütit, akkor szerintem sokkal nagyobbat dobban a női szív, ha meglát egy ehető virágcsokrot. Arról nem is beszélve, hogy a tűzből kiskutyát kimentő hősként fognak rátok tekinteni, amiért órákat robotoltatok a konyhában. Figyelem, mosogatni csak akkor mosogassatok, ha tényleg egy életre terveztek a csajjal, mert ezek után le sem tudjátok majd vakarni magatokról! 😉
Biztatásként pedig csak annyit írnék, hogy a pasimnak is a muffin volt az első sütije, amit egyedül készített el. Túlélte, sőt. Mondjuk volt egy kis segítsége: a kislánya, aki szerintem jobban tudta, hogy mit kell csinálni a konyhában, mint ő, de ennyi “csalás” belefér. Kedves férfiak, süssetek bátran!
200 g natúr joghurt
1 tojás
0,5 dl étolaj
120 g cukor
2 csomag vanillincukor
300 g liszt
1/2 zacskó sütőpor
1 csomag vaníliás pudingpor
5 dl tej
4 ek. cukor
150 g vaj
3 ek. porcukor
A kész krémet háromfelé szedjük, és beszínezzük. Én gélfestéket használok, ebből egy picike is elég a színezéshez. Egy fogpiszkálóval szoktam egy pici festéket kiszedni, és a krémhez adni, aztán robotgéppel keverem el, hogy egyenletes legyen.
A zöldkrémet egy kenőkéssel felkenjük a muffinra vékony rétegben. Ez lesz a “fű”, a “talaj” a virágoknak. A rózsaszín és lila krémeket habzsákba töltöttem. A rózsaszínhez a szirom csövet használtam (104-es), a lilához pedig egy levél csövet (66-os).
Próbáljunk ki pár nyomást bármilyen felületen, hogy meglássuk, hogy hogyan fog kinézni, és onnantól kezdve már csak a fantáziánkra van a bízva. Egyébként az is teljesen egyszerű megoldás lehet, hogy sima habzsákból 5 pöttyöt nyomunk, és egyet, másik színből a közepére, és így rajzolunk virágot.
Ne féljünk a habzsáktól, hamar bele lehet jönni! Díszítésre fel, aztán gyertek, és osszátok meg a facebookon a remekműveiteket! 😉