Olyan ez a torta, mintha egy igazi amerikai epershake költözött volna a már önmagában is isteni, klasszikus sajttortába. Nincs tömény eperíz, inkább csak olyan krémes, vaníliás, itt-ott felbukkanó eperélmény. Az egyetlen baj vele, hogy túl gyorsan fogy.
Számomra ünnepnap, amikor az ocsmány, latyakos, sötét tél után először látni epreket a boltok polcain. Tudom, hogy ez még szinte műeper, a kamionban ért meg, már hogyha egyáltalán volt ideje bepirosodni, de akkor is jó! Vízizű, savanykás, de sebaj, mert eper! 🙂 Imádom az epret! Tavaly annyit ettem belőle (általában 20-30 dkg eper volt a reggelim), hogy augusztusra már azt vettem észre, hogy egyfolytában tüsszögök, picit ég a szemem. Pedig korábban nem voltam allergiás, de a végén arra jöttem rá, hogy az epertúladagolásom oda vezetett, hogy felerősítette a szervezetem allergiás képességét. Ooops.
Ha jobban belegondolok, epren nőttem fel. Na nem úgy ténylegesen, hogy az anyatej után eperpürét nyomtak belém, inkább átvitt értelemben. Az epernek nagy szerepe volt az önállósodásomban, hiszen tavasz végétől, nyár elejétől (amikor még jól elhatárolhatóak voltak az évszakok, télen hó volt, nyáron meg eper) kezdve, amikor anyukámmal hazafelé baktattunk az oviból, mindig vettünk epret. Volt a Bimbó úton egy zöldséges (egy maszek :p), és anyukám személyiségfejlesztő tréningjének egyik állomásaként egy idő után nekem kellett bemenni egyedül, szép hangosan köszönni, majd elmondani, hogy szeretnék kérni fél kiló epret, kifizetni a nálam levő pénzből, megköszönni, és elköszönni a nénitől, akinek akkoriban még a nevét is tudtam szerintem. Ettől rettentő nagylánynak éreztem magam, hiszen egyedül vásároltam, hoppá! Boldogan csattogtam haza a szandimban (már akkor is szigorúan zokni nélkül), a pálmafás frizurámmal és az önállóan beszerzett epremmel.
És az eper azóta is nagy motivációs tényező, hiszen a balatoni telken bőven lenne mit csinálni a kertben, a szőlőben meg a virágokkal, de valahogy még nem érettem meg a kertészkedési feladatokra. Egyedül az eperszedésre és a szigorúan szakszerű dió/mandulatörésre vagyok kapható, nyilvánvaló önös érdekből. De amúgy pedig akkora mázlista vagyok, hogy azokból az eprekből, amiket már nem győzünk enni, apukám pépet készít (leturmixolja), és kis műanyagdobozokban lefagyasztja. Ebből az eperpüréből készült ez a torta is, az első bolti eprekkel turbózva, egy nagyon jó barátnőm szülinapjára, amit egy csodaszép, napsütéses vasárnapi napon jól meg is ünnepeltünk.
Hozzávalók a sajttortához (24-26 cm-es tortaformához):
250 g zabkeksz
120 g vaj olvasztva
500 g mascarpone
150 g tejföl
2 csapott ek. liszt
150 g cukor
2 zacsi vanillin cukor (még jobb a házi vaníliás cukor)
fél citrom reszelt héja
3 db tojás
250 g eperpüré
250 g eper és balzsamecetkrém a díszítéshez
A sajttorta elkészítése:
- A kekszet megdaráljuk és összekverjük az olvasztott vajjal. Ezt a mixet a sütőpapíros tortaforma aljába nyomkodjuk, majd 160 fokos sütőben 10 percig sütjük.
- Amíg a kekszréteg hűl, összeállítjuk a sajtkrémréteget. A tojásokon és az eperpürén kívül minden hozzávalót kimérünk egy nagy tálba, majd robotgéppel alaposan összekeverjük.
- Végül hozzáadjuk a tojásokat, egyenként, mindig jól elkeverve, majd a legévgén mehet bele az eperpüré.
- Az epres krémet a kekszrétegre öntjük, majd a 150 fokos sütőbe toljuk. Érdemes egy tepsiben vizet tenni a sütő aljába, ettől szebben sül.
Kb. 40-45 percet sül a torta. Ha még remeg a közepe, már elzárhatjuk. Fontos, hogy hagyjuk fokozatosan kihűlni, úgyhogy a legjobb, ha kinyitjuk egy kicsit a sütő ajtaját, és hagyjuk ott bent lehűlni. Később a hűtőben is lubickolhat egy-két órát, vagy akár egy éjszakát is.
Én aztán tényleg annak a híve vagyok, hogy az epret csak magában, minden nélkül kell enni, a maximum egy kis porcukor, ami jól áll neki. Aztán láttam ezt a látszólag bazi nagy hülyeséget, hogy az olaszok balzsamecetkrémmel eszik az epret! Nem a salátát, vagy a mozzarellás paradicsomot, mert az OK. Azt kell, hogy mondjam – megkövetem magam és a porcukrot – ez a kombó isteni! Még úgy is szuperfinom kulináris élvezet, hogy a vaníliafagyira eperdarabokat szórunk, majd meglocsoljuk egy kis balzsamecetkrémmel. (Fontos: nem balzsamecettel, hanem ennek a sűrűbb, krémverziójával!)
Na de vissza a sajttortához! Frissítsétek a sajttortát eperdarabokkal, csak úgy rusztikusan a közepére dobálva, majd jöhet rá egy kis balsamico….hmmmmmm. Azonnal meg kell sütnöm újra! 🙂
Ti is süssétek meg, böngésszetek a többi sajttorta között is, és közben gyertek a facebookra is, jó kis közösség alakult! 🙂
Kommentek