Dobjuk fel idén a hagyományos húsvéti kalácsot, és próbáljunk ki egy őrületes párosítást! Szerintem a vanília és az Oreo nagyon passzolnak és mennyei pályára emelik a kalácstésztát. Ezután már csak a megszokott fonott formán kell egyet csavarnunk, szó szerint!
Engem teljesen levett a lábamról ez a fekete-fehér kalács. Annyira finom a lágy kalácstészta, ahogy felsejlik belőle az Oreos krém, hmmmmm. Azt nem mondom, hogy ezt tálaljuk a tormás sonka mellé, mert az már több, mint gourmet üzemmód, de reggelire egy pohár hideg tejjel, vagy desszertnek, vagy uzsonnának, vagy bármi másnak tökéletes!
Annyira azért nem volt nehéz dolga az Oreos kalácsnak azzal, hogy levegyen a lábamról, mert az elmúlt időben némi édességmegvonást kellett átélnem. Az van, hogy a másfél év sütis blogolásának látható eredménye lett, nem csak a nézettségben, meg lájkokban, hanem a ruhaméreteimben is, ezért most már én is elhatároztam magam egy kis életmódváltásra. Na nem kell egyből attól félni, hogy ezentúl sült tofut tálalok nektek egy kis bio zöldalgaszósszal, mert én hiszek abban, hogy mindent (tényleg mindent) lehet enni, csak mértékkel, meg sok mozgással.
Szóval próbáltam valahogy 3-4 hetet túlélni édesség, liszt és junkfood nélkül. Elég kemény volt, de komolyan. A második napon mélydepressziós, sírós tüneteket produkáltam, és a világból kiszekáltam a pasimat azért, hogy álljunk meg egy boltnál hazafelé, mert nekem muszáj vennem legalább egy diétás csokit. Komolyan mondom, két kis kocka, és máris jobban éreztem magam. Nyilván nem a cukor (merthogy az nem is volt benne), csak egyszerűen a tudat, meg az íz. Kell és kész! Ha csak két kocka diabetikus csoki, vagy két szem csokiba mártott mandula, akkor az, de valami kell. Szóval így diétázok én, szerencsére egyelőre működik.
Persze az eredményhez sport is kell, úgyhogy másfél év aktív mozgáskihagyás után nagy erőkkel visszaszenvedtem magam az edzőterembe, ahol többször is próbára tették az akaraterőmet, de állom a sarat. Egyszer a netről kinézett boxórára siettem, amit a kiírás alapján Móni tartott. Voltam már nála órán, tetszett az edzés, és imádom püfölni a zsákot, úgyhogy elszántan indultam a délutáni edzésre. A kis rózsaszín melegítő felsőmben, és az aranyszínű boxkesztyűmmel a hónom alatt betipegtem a terembe, ahol 10-12 kigyúrt, félmeztelen, agyontetovált srác nézett rám. Köszöntem (ekkor még fel sem fogtam mi van, kerestem az ismerős arcokat a boxról, de senki sehol), ők is kedvesen, bár némi meghökkentséggel visszaköszöntek. Jött egy erőteljesebb “Szia!”, amolyan “Hát te hogy kerülsz ide és mit szeretnél?”-hangsúllyal. Én a Móni órájára jöttem. Hát..a Móni nincs itt, de maradj nyugodtan. Hű basszus, gondoltam, most nem futamodhatok meg, ha már erőt vettem magamon és eljöttem edzeni, mert akkor vége a sportolásomnak, és mindig lesz valami kifogás. Hát jó, maradok. Szokásos bemelegítő mozdulatok, majd az edző szól, hogy akkor legyen 2×2 perc ugrókötél árnyékkal a beöltözés előtt. Beöltözés?! Basszki, az meg mi?! Néztem, hogy bandázs már mindenkin van, mi az anyukámat kéne még magamra venni?! Aztán feltűnt, hogy mindenki mezítláb van, és a terem sarkaiban mindenféle lábszárvédő, fejvédő és társaik lapulnak. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy én beálltam edzeni a K1-es srácok közé.
Szerencsére, mint a filmekben, egy pillanat múlva Móni beszökkent a terembe, hogy bocsi a késésért, nekem meg az ugrókötéllel felturbózott pulzusom egy kicsit lenyugodott. Szuper kis magánedzésem volt, és nagyon büszke voltam magamra, hogy nem fudamodtam meg, és a végén még azt is végignézhettem, amolyan filmes bónuszként, hogy hogyan rúgják le az egyik srácot egy pillanat alatt, mindezt csak a játékos edzés keretein belül.
Szóval egész jól bírom a diétás életmódot, többféle edzésre is járok, hogy ne unjam meg, de az tény, hogy nincs a blogon heti három brutál csokis-Oreos-Nutellás édesség. Ezzel az Oreos kaláccsal igyekszem kárpótolni Benneteket, és becsszó, egyszer leírom életem első TRX edzését is, az talán még viccesebb volt, mint a K1-es kalandom.
Hozzávalók az Oreos kalácshoz (két kisebb, vagy egy nagyobb kalácskoszorúhoz):
450 g finomliszt
1 tasak instant élesztő
30 g cukor
1 zacskó vanillincukor
1 tojás (szobahőmérsékletű)
1 dl langyos tej
0,5 dl langyos tejszín
30 g langyos vaj (kicsit meg kell olvasztani, ha a hűtőből vesszük ki)
1 csipet só
100 g Oreo keksz darálva
kb. 80 g langyos, kenhető vaj
2 zacskó vanillincukor
1 tojás és egy kis tejszín a lekenéshez
Tudjátok, én az egyszerűség híve vagyok, ezért most is a legegyszerűbb, géppel dagasztásos módszert választottam. Egyszer már bejött, életem első kalácsánál.
- A tészta összes hozzávalóját bedobjuk a keverőtálba, és a dagasztókar segítségével, összegyúrjuk azokat. Amikor már összeálltak a hozzávalók, kb. 3 percig érdemes még járatni a gépet. Az a lényeg, hogy szép fényes legyen a tészta, és ne látszódjon már benne csomó.
- Ezután egy kiolajozott tálba tesszük a tésztát, folpackkal letakarjuk, és meleg helyen kelni hagyjuk kb. 1,5 órát. A kétszeresére kel meg a tészta.
- Ebből a mennyiségből készíthetünk egy nagy koszorút, amit egy 28-30 cm-es formába hajtogathatunk bele, vagy készíthetünk két kisebbet, amit egy-egy kis kuglófformába hajtunk. A tésztát attól függően, hogy egy nagyot, vagy két kisebb kalácskoszorút szeretnénk, egy vagy két téglalappá nyújtjuk ki, lisztezett felületen.
- A szobahőmérsékletű, kenhető vajjal bőven megkenjük a tészta minden részét, majd megszórjuk a vanillincukorral, és a kekszmorzsával. (A kekszeket most darálhatjuk egyben, nem kell kivenni a krémet, mint a sajttortánál.)
- A tésztát a hosszanti oldalánál fogva szorosan feltekerjük. A tekercset középen elfelezzük, majd a két kisebb tekercset hosszában is félbevágjuk. Ilyenkor kieshet egy kis töltelék belőle, de nem gond, majd visszapakoljuk a tetejére.
- A két kis féltekercset először egymással csavarjuk össze, majd a két összecsavart felet is egymással. Így kapjuk ezt a szép tekergőző mintát a kalács belsejében, és így fog szépen kikandikálni néhol a töltelék.
- A megcsavart kalácsokat a kivajazott formába tesszük, lekenjük a tejszínes tojással, lefedjük folpackkal és ismét irány valami meleg hely, hogy másodszorra is meg tudjon kelni.
- Kb. egy órát hagyjuk kelni, majd előmelegített, 175 fokos sütőben kb. 40-55 percig sütjük. A sütési idő attól is függ, hogy nagyobb vagy kisebb kalácsokat készítettünk. Ha nagyon sülne a teteje, terítsük le egy alufóliával.
Ennyi volt, máris egy finoman illatozó kalács van az asztalunkon, amit mi csináltunk, sk. Semmi mirelit, semmi előkészített tészta, csak a házi, friss tészta. Őrületes facebook-os kommentek ajánlására úgy is ehetjük, hogy megkenjük egy kis Nutellával. Csak hogy jobban csússzon. Rossz mondjuk nem lehet, de ez egy ultra brutál változat, ami után már tényleg a K1-es edzést kéne végigcsinálni.
Jó sütögetést mindenkinek, merjetek kelt tésztát készíteni, mert tényleg nem olyan nagy show, nem kell tőle félni! 😉 Aztán számoljatok be a facebookon, hogy hogy sikerült! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: