Nyálcsorgatva ültünk a TV előtt, amikor Buddy (Cake boss) Cannoli napot tartott és mázsaszámra adta el a kis szicíliai édességeket az üzletében. Az én drágám egyből megjegyezte, hogy márpedig neki ilyen kell! Mivel nincsenek habroló formáim, amire a kis tésztakorongokat fel lehetne tekerni és amúgy is komoly könyörgést kell nekem levágnia annak, aki bő olajban sült rántott húst szeretne, maradt a jól bevált muffinforma és egy kis kreativitással villámgyorsan olasz édesség került a tányérra.
Ez az itt látható példány a bátyám szülinapjára készült a hétvégén. Ő még a zserbót is megkeni egy kis Nutellával, szóval a cannoli kosárkákból sem maradhatott ki a mogyorókrém. Nem bántuk meg. Íme a recept:
1 csomag “Fanninéni-féle” vajas vagy linzertészta
25 dkg ricotta
125 g mascarpone (ha nem akarjuk tárolni a maradék fél dobozt, akkor dobjuk bele az egészet…egy kis mascarponétól még senkinek semmi baja nem lett)
10-15 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
2-3 narancs héja és 1-2 narancs leve
1 citrom héja
annyi kiskanál Nutella, ahány kosárkát gyártunk
nagyszemű rosé szőlő vagy más gyümölcs díszítésnek
Egy embert ismerek a világon, aki még soha de soha nem használt bolti/félkész/mirelit tésztát, az anyósnakvalómat. 5 perc alatt gyúr friss tésztát bármihez. Nagy általánosságban én is a friss és házi ételek híve vagyok, de szerintem minden dolgozó (vagy kisgyermekes) nő nevében mondhatom, hogy isten áldja a félkész tészták feltalálóját. Szóval gondosan kitekergetjük a tésztánkat a csomagolásból, és egy kicsit (csak hogy egy kis illúziónk legyen) kinyújtjuk. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha olyan vastagon hagyjuk, ahogy a csomagban volt, akkor túl “bucira” sül a kosárka, és alig fér majd bele a csodálatos krémünkből. Keressünk valami nagyobb körformát (én egy 10 cm átmérőjű teásbögrét használtam), amivel kiszaggathatjuk a tésztakorongokat. Tegyünk a muffinforma mélyedéseibe egy-egy papírkapszlit, majd próbáljuk meg beleügyeskedni a korongjainkat. Nem mondom, hogy egyetlen csúnya szó sem hagyta el a számat közben, de egész jó móka az ujjainkkal beleszenvedni…egyenletes legyen, ne nyúljon túl egyik oldala sem, ne szakítsuk el a tésztát, ne lyukasszam ki a körmömmel az alját, amikor lenyomkodom, stb.
Amikor ezt túléltük, tegyünk a horpadásokban lévő, már kosárka alakú tésztákba még egy papírkapszlit és szórjunk bele babot/lencsét/sütőgyöngyöt, hogy ne púposodjon fel a kosárka alja. Ezután süssük meg őket a csomagoláson írt hőfokon, kb. 10-12 perc alatt.
Ennyi idő bőven elég a krém összeállításához. Mindent keverjünk össze egy nagy tálban és bátran kóstolgassuk, hogy elég narancsos-e már, elég édes-e már nekünk. A porcukrot vagy szitáljuk, vagy használjunk robotgépet, hogy ne kelljen porcukorkavicsokra harapnia senkinek. Ha nincs otthon Nutellánk, reszelhetünk a krémbe csokit is, az is feldobja. Lécci ne hagyjuk a la natur, valami izgi legyen benne. 🙂
Amikor megsültek a kosárkák, várjuk meg míg kihűlnek, bontogassuk ki őket a duplapapírból. Jöhet a töltés: semmi extra, kanalazzunk egy adag Nutellát az aljába (így az igazán aljas, mert valaki azt hiheti első ránézésre, hogy ez csak valami lightos túrókrém, aztán amikor beleharap elönti a száját a mogyorókrém), majd jöhet a ricottakrém egészen a pereméig. Én most rosé szőlővel díszítettem őket, de persze jól néz ki egy gerezd naranccsal, kandírozott narancshéjjal is.
Vigyázat, nem bír ki napokat a hűtőben, mert a krém hamar eláztatja a tésztakosarat. Már csak ezért is érdemes egyből eltüntetni őket! Jó bűnözést!
Örülök Marcsi! Feltétlen írd meg és küldj képet, ha megcsináltad! 🙂
Nagy kedvet csináltál hozzá!
Köszi!