Képzeljük el a pillanatot, amikor beleharapunk az omlós, vajas, vaníliás kekszbe, majd jön egy roppanás, és a jól ismert cukormázíz, csokikrém. Mennyei. És még azért is mennyei, mert a tésztát összedobni 8 perc (akár előző nap is megcsinálhatjuk), utána pedig futószalagon sülnek a kis kekszek kb. 10 percig, és mindezek után ott áll egy tálcányi […] Tovább

Sokáig ódzkodtam a kelt tésztáktól, de amikor megláttam ezt a receptet, tudtam, hogy ki kell próbálnom. Egyáltalán nem bonyolult, csak türelem kell a kelesztési időkhöz. De nettó 15 perc meló van vele (bruttó két óra + sütés), és az az illat a lakásban, hmmmmm. Vajas-tejes, élesztős kalács házilag, kevés munkával, és nagy bókokkal.     […] Tovább

Írtam már a furcsa dolgaimról, hát íme a következő: szeretem a szilva ízét, de ezt sem tudom darabosan megenni. Hát ez van. K. Gertrúd, budapesti lakos: textúra-fóbiás. Szeretem a paradicsomlevest, de egy darabos lecsót már nem tudnék letolni, imádom a sült kaliforniai paprikából készült fetás krémet (még jó, hiszen turmixolva van :p ), de hogy […] Tovább

Van ami egyszerűen nem hangzik jól magyarul, vagy nem adja át teljesen azt az életérzést, sütiérzést. Ilyen szerintem a chocolate chip cookie is, hiszen ha magyarul azt mondjuk, hogy csokis keksz, akkor az még nagyon sok minden lehet. De ha azt mondom: chocolate chip cookie, akkor tuti mindenkinek beugrik az az omlós, édes keksztészta, pici […] Tovább

Chokito muffin is lehetne a neve, mert szegény tényleg annyira ronda, és persze olyan nagyon finom. Csakhát semmi csoki nincs benne. (Most én is elgondolkodtam, hogy tényleg az én receptem-e?! :)) ) Semmi faxni, csak egy sima kis muffin barackdarabokkal és morzsával a tetején. Nagyon egyszerű, gyorsan megvan, és aki szeretné egészséges vonallá turbózni, az […] Tovább

Bizony, jól olvastátok, újabb szerelemnek lehetünk tanúi: a klasszikus zserbó és a sajttorta egybekeltek. Mivel külön-külön is imádom őket (és ki nem?!?), gondoltam együtt csak még jobbak lehetnek. És tényleg! Zseniális! Benne van minden, ami a zserbóba kell: dió, baracklekvár, csoki – és mindez egy sajttortás formátumban. A múltkor, amikor már tudtam, hogy két lejárandóban […] Tovább

A barátaim most felszisszenthetnek, hogy miiiiiiiii?! Eszel szilvát?!?! Mindenkit megnyugtatnék, nem, még mindig nem eszem szilvát. Nem szeretem, ez van. Viszont van egy ilyen jó tulajdonságom, hogy olyan dolgokat is megfőzök, megsütök, amiket én nem eszem meg. Ezt hívják úgy, hogy család öööö csoportnyomás. Így főzök lecsót, meg kaliforniai paprikás tésztát, és így sütök szilvás […] Tovább

Sok magyarázat azt hiszem nem kell ehhez a tortához. Szeretem a sajttortát, szeretem a csokit, teljesen nyilvánvaló, hogy kíváncsi voltam rá, hogy együtt milyen. Jó, jó, azért nem volt ez akkora kérdés bennem, hiszen csak jó lehet. 🙂 És láss csodát…       Szóval, az úgy volt, hogy volt itthon két doboz mascarponém (már […] Tovább

Tudom, elég bizarrul hangzik. Puding kenyérből?! Na nem az általunk ismert doktorötkeres változatr akell gondolni, mert abban tényleg szörnyű lenne a kenyér. Inkább egy felfújt-féleség, amiben a tejszínnek köszönhetően bársonyos, pudingszerű cuccá sülnek a kenyérdarabok. A kenyér meg persze nem az a kovászos kenyér, amivel a tojásos lecsó után kitöröljük a tányért (meg az edényt), hanem […] Tovább

Ismét az olaszok zsenialitását csillogtatom meg előttetek. A panna cotta ugyanis egy olasz eredetű desszert, krémes, könnyű, vaníliás, egyszerűen nagyszerű. Szó szerinti fordításban főtt tejszín, ebből következtetve rossz nem lehet, hogyha igazi tejszínt használunk. Márpedig nem is olyan könnyű rendes tejszínt találni a polcokon. Sokszor olvashattátok már a receptjeimnél, hogy legalább 30%-os tejszínt használjatok, és […] Tovább

Ismét a festői Balaton-felvidéken töltöttünk egy hétvégét. Ilyenkor mindig várom, hogy majd ott is sütök, mert olyan jó utána a szabadban fotózni és az ottani kellékek közül válogatni. Most azonban sok programot terveztünk, és a szüleim is ott voltak, ezért tudtam, hogy valami nagyon egyszerű, gyors dolgot kell sütnöm. Leveles tészta, egy kis ízesítés rá, […] Tovább

Ámulattal néztem mindig kiskoromban a különböző parfécsodákat, amikor még csak az Auguszt és a Daubner kínálatát ismertem. Csodaszép, tényleg tortaformájú parfétorták voltak, a legtöbbször 3-4 ízű fagyiből…számomra elképzelhetetlen volt, hogyan lehet ilyen csodát alkotni. Hogy lehet a fagyiból tortát csinálni?! Mivel októberben van a szülinapom, álmodni sem mertem soha szülinapi parfétortáról. Most már persze lehetne […] Tovább

Imádom ezt a kis fehér golyócskát! Régebben nagyon spéci technikám volt az elfogyasztására: foggal, nyelvvel leszedtem a külsejéről a kókuszos krémet, aztán leharaptam az ostyagolyó egyik felét (lehetőleg nem azt, amelyikben a krém nagy része és a mandula volt), majd maradt a tömény krémes élvezet, egy szem mandulával és egy kis ostyával, csak úgy kísérőnek. […] Tovább

Hát nem gyönyörű?! Ahogy a rózsaszín, a halvány sárga és a narancs találkozik, kanyarognak egymás mellett, örvénylenek…szerintem gyönyörű! Mintha a cukorka mennyországban lennénk, ahol még a sajttorta is úgy csavarodik, mint a csavart, amerikai nyalókák. Képzeljük el ezt a tortát egy ovis kislány szülinapján! Vagy egy nagyobb csajszi szülinapi buliján, ahol minden rózsaszín! Tömény cukiság […] Tovább

Itt az újabb hőségriadó, úgyhogy elő a jeges desszertekkel! Nem is akármilyen ez most: egyszerű, gyorsan megvan, és persze nagyon finom is. Aki olvasta az első fagyis bejegyzésemet, már tudhatja az életfilozófiámat fagyi téren, miszerint is a felnőtt lét egyik legjobb része az, hogy bármikor bármennyi fagyit ehetünk. De most még messzebbre merészkedem. Az új […] Tovább