Van az angolban egy kifejezés, aminek még nem találtam meg a magyar megfelelőjét, mert semmi nem adja vissza ugyanazt a jelentést és körítést: comfort food. Étel, ami átmelenget testet-lelket, jóízűen tudunk utána hátradőlni és szunyókálni egyet, vagy megnézni a kedvenc filmünket. És persze az elkészítésével sem kell órákat tölteni a konyhában. Általában ezek olyan igazi […] Tovább

A blog indulása óta várom a pillanatot, amikor megírhatom az egyik kedvenc elméletemet, miszerint is: “A felnőtt lét egyik legjobb része, hogy bármikor ehetünk bármennyi fagyit.” Mit nekünk pont a mondat végére?! Ide felkiáltó jel kell! Gondoljunk csak bele, nincs többé könyörgés a fagyisnál, hogy naaaaa lécci, hadd egyek három gombócot, már nem is fáj […] Tovább

Háááát az úgy volt, hogy megint nem az lett a végeredmény, mint amit terveztem. 🙂 Ez gyakran előfordul. A csokis sütinek tervezett tésztából így lett a múltkor marcipános epres piskóta, például. Most azonban annyi volt a különbség a szokásos helyzethez képest, hogy nagy terveim nem voltak. Barátnőimet vártam egy kis hétvégi brunchra, és hát nyilván […] Tovább

A hétvégén volt egy rendezvény, oda készült a torta is, és egy kedves résztvevővel pont arról beszélgettünk, hogy akik nem tudnak egy igazán jót enni együtt, azok valószínűleg nem sokáig maradnak meg egymás oldalán. Nem hiába mondogatták öreganyáink, hogy elválnak ágytól, asztaltól. A szerelemben mindig is főszerepet töltött be az evés, a kulináris kényeztetés, és […] Tovább

Az éclaire fánkról és viharos kalandunkról már volt szó bővebben itt. Azóta boldogan jelenthetem, hogy soksoksok : 1 -re állunk, én és az éclaire fánk. Anyukámnak nagyon nagy kedvence, mindig kérdezgeti, hogy nem sütöttem-e azt, így az idei Anyák napján mi más lehetett volna az ajándék?! Gondoltam sütök egy tepsi fánkot, meg veszek egy kis […] Tovább

Azaz klafuti. Egy francia eredetű süti, amit hagyományosan cseresznyével, meggyel készítettek. Én már sok gyümölccsel próbáltam (és majd jönnek is még receptek), de ez a kedvencem. Nagymenő páros: eper & rebarbara. Már írtam, hogy szerintem az eperrel minden jó páros, de ez valami kiemelkedően fantasztikus, és légyszi ne kelljen még több superlativust felsorolnom, próbáljátok ki, […] Tovább

Lassan a blogom egy anonim valamilyen-függők csoportjának üzenőfalához kezd hasonlítani, de még egy vallomással tartozom: megszállott gyűjtögető vagyok. Mottóm, hogy minden jó lesz egyszer valamihez. Ezért nehezen válok meg ötéves újságoktól, régi ruháktól, könyvektől..szerencsére a cipőket nem kell leselejtezni, hiszen már nem nő a lábam, annyi cipőm lehet, amennyit csak szeretnék (a felnőtt lét egyik […] Tovább

Több helyről hallottam már vissza, hogy Oreo-mániás, Oreo-függő, stb vagyok. Jönnek a barátnőim, hogy a kolléganőik valami sütis blogról beszélgettek ebédszünetben, aztán mondták, hogy a csaj amúgy Oreo-függő, és akkor már tudták, hogy kiről van szó a szomszéd asztalnál. 🙂 Amúgy elég szürreális élmény, hogy én itthon a négy fal között sütögetek, irogatok, aztán ezt […] Tovább

Messzire nyúlik ez a történet, de soha nem felejtem el azt a jó érzést, amikor ott álltunk a kész desszertasztal előtt, és el sem akartuk hinni, hogy tényleg megcsináltuk. Pedig de. Méghozzá így:     Éjszakai fényben kicsit másképp nézett ki:     Egészen egy évet kell visszaugranunk az időben, ugyanis a tavaly tavaszi szülinapszezonra […] Tovább

Ez egy kis meglepis gyors süti. Sima csokikrémes muffint terveztem, mert gyorsan összedobható, nem sül sokáig, cserébe jó pár napig friss marad. Most csak egy egyszerű kis díszítésre volt időm…bár ha jobban meggondolom nem nevezném díszítésnek a cukorkaszórást. 🙂 A meglepi része pedig ott jön elő, amikor az ember beleharap és a finom lágy tészta […] Tovább

Ez a nap is eljött végre. Az Oreo és a sajttorta egymásra talált. A képzeletemben már rég, de a valóságban csak most találkoztak. Imádják egymást és én is őket! Írhatnám, hogy remélem nektek is bejön majd, meg ne ítéljetek elsőre a zord, fekete-fehér külső láttán, de látva az Oreo iránti rajongásotokat (mindig a három legolvasottabb […] Tovább

Csipketerítő, egy csésze tea, vasárnap délután, és süteményillat lengi be a lakást. Ilyennek gondolok egy igazi békebeli teadélutánt. Ez történt most nálunk…persze a 21. századi békebeliség egy gasztroblogger familiában annyit tesz, hogy még le kell fotóznom, nehogy beleegyél! Na de utána! Megérte a várakozás. Ez egy olyan piskóta, ami több nap után sem szárad ki, […] Tovább

  B&B party, azaz a legjobb barátnő babavárója – 2013. április Főszereplők: Répatorta mascarponekrémmel Citromos muffinok vaníliakrémmel Barackos túróalagút Kakaós omlós keksz Citromos-kókuszos cake-pop Csokis nápolyi Pogi     2013., április. Életem első desszertasztala. Szép kis projekt volt, mondhatom. Nem elég, hogy magát a hírt még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy a legjobb barátnőmnek, Bertusnak, […] Tovább

Jaj, jajj szegény blogom! Szépen elhanyagoltam. Rengeteg minden történt, amikről majd írok is élménybeszámolót: Restaurant day, Milánó, esküvői torta, szülinapi torta! Az egyetlen dolog, amit az elmúlt héten a nagy rohanásban itthon készítettem pár szendvicsen kívül, az ez a csodálatos banánturmix. És hogy mitől lett luxuscikknek kikiáltva? A hozzávalókból kiderül…egy ilyet csak néha szabad elkészíteni, […] Tovább

Ahogy felcsaptam a laptopom, hogy megírjam ezt a bejegyzést, belépett a szobába a pasim, és megkérdezte, hogy megeheti-e a narancsot a konyhaasztalról, vagy az még kell valamihez? Hát ez a szerelem! Tudja a drágám, hogy előbb fotózunk, aztán eszünk. Nem dobjuk ki az összegyűjtött, elsőre feleslegesnek tűnő szalvétákat. Nincsenek egyforma tányéraink, mindegyik másmilyen. Mert én […] Tovább