A blog indulása óta várom a pillanatot, amikor megírhatom az egyik kedvenc elméletemet, miszerint is:
“A felnőtt lét egyik legjobb része, hogy bármikor ehetünk bármennyi fagyit.”
Mit nekünk pont a mondat végére?! Ide felkiáltó jel kell! Gondoljunk csak bele, nincs többé könyörgés a fagyisnál, hogy naaaaa lécci, hadd egyek három gombócot, már nem is fáj a torkom. Vége az olyan mondatoknak, hogy majd ebéd után, vagy majd ha már ettél rendesen. Pfffffff, kérem szépen, leülhetünk egy doboz (!) fagyival késő este, vagy éppen reggelizhetünk fagyit, ha ahhoz van kedvünk. Most mondja valaki, hogy ez nem az egyik legnagyobb királyság a felnőttéválásban! 🙂
És most itt a pillanat, amikor elkészült az első itthoni fagyim! Tényleg nem fogható semmihez ez az érzés. Amikor a semmiből (persze nem semmik, de a konyhapultra kipakolva még nagyon nem fagyikinézetűek) egyszercsak ott kerekezik a masinában a massza, ontja a csokiillatot, és percről percre jobb állaga lesz. Fagyigépet mindenkinek!
Nekem például úgy lett gépem, hogy a múltkor győzedelmeskedett felettem az impulzusvásárlás. Amúgy nem jellemző rám, a múltkor sem jöttem haza két pár fülbevalóval és egy új cipővel arról a találkozóról, amikor az egyik barátnőmmel egy fontos fellépésére kerestünk neki outfitet, ohh dehogy! 🙂 Szóval sétálgattam a Spar polcai között a heti bevásárlást intézve, aztán hirtelen megpillantottam Arielt (igen elneveztem 🙂 ), aki egymagában árván figyelt a leárazott termékek polcán. Megnézegettem, gyorsan rákerestem a neten, hogy amúgy milyen árban lenne és írnak-e róla esetleg valamit, majd telefonos segítséget is kértem Atitól, aki megerősített benne, hogy nekem KELL egy ilyen masina, úgyhogy boldogan öleltem kis barátomat és együtt jöttünk haza. A műszaki érdeklődésűeknek mondom, hogy ő egy Ariete márkájú fagylaltgép (Gran Gelato 638), 0,8 literes tállal, ami valamilyen duplafalú és ezért nagyon jól tartja a hőt.
Egyáltalán nem bonyolult dolog fagyit készíteni otthon (gép nélkül is csak közepesen macerás egy 3 fokozatú skálán), még a híres főzött fagyit sem! Lássuk is!
Hozzávalók (nekem ez a mennyiség pont kitöltötte a gépet):
3 tojás sárgája
25 g méz
40 g nádcukor / barnacukor
250 ml tej
200 g tejszín
80 g csokoládé (én 70%-os étcsokit használtam)
csokis ostyadarabok, nápolyiforgács, bármi 🙂
Mivel még sosem főztem fagyit, egy biztos forrást kerestem, így ez a recept Praliné Zsuzsitól származik. Nagy mázlim volt, mert tényleg pont belefért a masinámba, és persze iszonyat finom volt, de legközelebb én 100 g csokit fogok beletenni és 50 g cukrot. (Zsuzsi 100%-os csokit ír, hát lehet, hogy ezért nem volt nekem kellően csokoládés az első próbálkozás.)
A tojássárgáját kikeverjük egy edényben a cukorral és a mézzel, majd felöntjük a tejjel és alacsony lángon főzni kezdjük. A forráspontot nem szabad elérnie, ha valakinek van hőmérője, nézze azzal, ohgy 80-82 fokos legyen a cucc. Ha nincs ilyen szerkezetünk, akkor pedig főzzük 3-4 percig, de ne forrjon, és ha akkor már “nyomot hagy” a massza a kanál hátán (belemerítjük a kanalat és a hátoldalán az ujjunkkal egy csíkot húzunk, ha megmarad a csík, akkor jó), akkor keverjük bele a csokit. Habverővel szépen el lehet dolgozni. Vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a tejszínt is.
A masszánkat most le kell hűteni szobahőmérsékletűre, aztán mehet a hűtőbe is. A gépnél azt írják, hogy a főzött alapot érdemes pár óráig hűtőben tárolni, mielőtt betennénk a duplafalú csodatálba. Én is így tettem, majd megbabonázva néztem a gépet, ahogy besűríti, krémesíti a csokifagyimat, az én házi csokifagyimat. 🙂 Mielőtt lezártam volna Arielt, beleszórtam 50 g csokis ostyát, de bármilyen ropogós cucc megteszi, szerintem nagyon feldobja a fagyit.
Akinek pedig még nincs ilyen kisbarátja, aki fagyit gyártana, öntse egy széles lapos tálba a masszát, tegye a mélyhűtőbe, és óránként keverje át mixerrel. Állítólag 3-4 keveréssel már jók vagyunk, na most ez én is csak hallomásból mondom. Inkább járjatok nyitott szemmel a világban, és csapjatok le egy leárazott, elárvult fagyigépre! 😉
Éljen a fagyi! Gyertek a facebookra is, ahol még több kép vár Titeket!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: