Hétvégére jöjjön egy csodás torta, a múlt hétvégéről. Az elmúlt három hónap rengeteg sok munkáját ki kellett már pihennünk (jó, igazából Atinak kellett egy alvásbeutaló valami csöndes helyre:) ), így hosszú hétvégéztünk egyet a Balatonon. Na nem a retro, parti szállás-lángos-pancsolás fajta vakáció volt ez! Aki még nem járt a Káli-medencében, az északi partot ölelő magyar Provence-ban, az mindenképp látogasson el oda egyszer, mert még én, a nem túl természetbarát is azt mondom, hogy csodaszép az a hely! Pipacsmezők, szőlőbirtokok, és persze a balatoni panomára! (És egyébként is, anyukám mindig azt mondja, hogy a déli partban csak egy jó dolog van: hogy látszik onnan az északi! :))) ) Szüleimnek itt van egy kis telke, csodás kilátással a vízre, pár sor szőlővel és az isteni epret termő kiskerttel. Az öregedés biztos jeleként értelmezem azt is, hogy én is megszerettem a helyet, a kamaszkori hadakozásaim ellenére, hogy “mitfogokénittcsinálni?!”, “ittméginternetsincs!” ( – már van :p ), “fujjdeundorítóbogarakszállnakittáááááááá”, ma már szeretek lejárni oda, békesség van, csend van, és ha az ember nem akar, akkor nem lát más embert pár napig. Kivéve amikor reggeli programként lemegyünk a faluba, a kisbótba, ahol igazi, régi, békebeli kiflit lehet kapni, na ott látod a bácsit kb. 5 percig, aztán irány vissza az elvonulás.
A mi elvonulásainkhoz és mindenféle utazásainkhoz mindig hozzátartozik a gasztronómia, a kulináris élvezetek, úgyhogy ez most sem maradhatott el. Tudtam, hogy a főzés mellett valami édességre is szükségünk lesz, úgyhogy vittem a kicsi tortaformámat (18 cm átmérőjű), ez két főre tökéletes!
Ez a torta pedig nagyon gyorsan elkészül, csak egy sima piskótát kell hozzá sütni, a krémet kikeverni pedig egészen pontosan 90 másodpercbe telik, ezalatt már meg is kóstoltuk, hogy elég édes-e. És persze a tetejéről elhagyhatatlan a friss, zamatos eper! Ha mázlink van, akkor amíg mi sütünk, a pasink átsétál a szomszéd kertbe és szed egy kis friss epret. Ha csak kicsit van mázlink, akkor elővesszük a hűtőből a piacon vásárolt epreket, kiválogatunk pár szép szemet, és feldíszítjük a tortát! 🙂
Hozzávalók a piskótához (18cm-es formához – egyből megjegyezném, hogy ez a mennyiség a 24-es formába is passzol, csak akkor nem vágjuk ketté a piskótát, csak a tetejét kenjük krémmel):
3 tojás
4 ek. cukor
2 ek. liszt
3 ek. kókuszreszelék
3 dkg vaj olvasztva
A tortaformát kibéleljük sütőpapírral, de csak az alját. Az oldalát nem kell, mert így szuperül feltapad rá a piskóta, ha úgy tetszik, ezen mászik fel, szép magas lesz, és ha hagyjuk lassan kihűlni, akkor nem is esik össze. A sütőt pedig előmelegítjük 160 fokra.
Mosogatási okokból először a tojásfehérjét verjük föl, fokozatosan adagolva hozzá a cukrot. Szép, fényes habot kell kapnunk, nem kell kőkeménynek lennie. Aztán ugyanazzal a robotgéppel felverjük magában a tojássárgájákat, ebből is egy habos állagot csinálunk. Ehhez csorgatjuk hozzá az olvasztott vajat. A sárgáját laza mozdulatokkal hozzákeverjük a fehérjehabhoz, majd belekeverjük a lisztet és a kókuszreszeléket is. Mehet a sütőbe, 25-30 percre. Az első 15 percben ne nyitogassuk a sütőajtót, utána se túl gyakran, de azért egy tűpróbát ellenőrizzünk, mielőtt lezárnánk. Ha kész, nyitott ajtónál hagyjuk kihűlni, majd kettévágjuk.
Hozzávalók a krémhez:
250 gr mascarpone
175 gr görög joghurt
2-3 kk. házi vaníliás cukor vagy 1 zacsi Bourbon vanillincukor
porcukor édességmánia szerint
Ahogy írtam, nem nagy művelet: minden hozzávalót összekeverünk egy tálban egy habverővel, folyamatosan adagolva a porcukrot, kóstolgassuk a krémet. Azért írtam most görög joghurtot, mert ez krémesebb és kevésbé savanyú, szerintem tökéletes egy ilyen krémhez.
A tortát betöltjük a krém 2/3-ával, a maradékot pedig elkenjük a torta tetején. A vidéki, provance-i idillnek megfelelően én csak egy kenőkéssel “elhullámoztam” a krém tetejét, csak semmi faxni (úgysincs hozzá eszköz a telken), aztán jöhetnek rá az eperdarabok.
Nem kell várni, nem kell hűteni, csak felvágni és enni. Nálunk valamilyen rejtélyes okból kifolyólag egyszercsak eltűnt a torta fele. Kérdeztem Atit, hogy amíg én lementem a szőlőbe fotózni még egyet, addig nem látott-e, észlelt-e valami furát, de csak ümmögött. 🙂 Gyertek a facebookra, hátha ott kiderül, hogy tűnt el a torta fele 5 perc alatt! 😉
Amúgy nem szoktam ennyi képet készíteni egy bejegyzéshez, de kiszabadultam a természetbe (=természetes fénybe, napsütésbe) és nem bírtam leállítani a masinát. Olyan gyönyörű, remélem Ti is annak találjátok! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: