Ki emlékszik arra, amikor anyukáink, vagy nagymamáink napokon át tartó lekvárfőzést rendeztek? Minden haptákban állt, általában be volt fogva mindenki, és készült a baracklekvár, eperdzsem, meggylekvár a kamra polcaira, természetesen ipari mennyiségben. Óriás edényekben rotyogott a levár napokon keresztül (nekem úgy tűnt), és az egész konyhát befőttes üvegek, fóliák, tetők borították.
Emlékszem egyre, ovis vagy alsós lehettem, amikor a szüleimmel beszabadultunk egy szedd magad barackligetbe és fogalmam sincs, hogy hány kiló sárgabarackot szedtünk ott, de az biztos, hogy még a kádban is barackok várták a sorsukat, és pár évvel ezelőtt még bontottunk ki abból a főzésből származó lekvárt. Isteni íze van a házi lekvárnak, nekem ne mondja senki, hogy bármelyik bolti felér azzal, amit otthon főztünk!
És hogy ne kelljen napokig a forró, rotyogó lekváros edényt kerülgetni a konyhában, megosztom veletek a modern befőzés titkát. Ettől még ugyanolyan óriás bókokat és széles mosolyokat, elismerő nyammogásokat fogunk bezsebelni, mint nagyanyáink, csak éppen az irodában töltött 8-10 óra robot után is könnyen tudjuk venni ezt a feladatot, mert:
- nincs hosszadalmas sterilizálás
- nincs órákig tartó lekvárrotyogás
- nincs szaliciles tartósítás
- nincs kis fóliákkal szenvedés
- nincs dunsztolás
- és nem úszik a konyhánk!
A legtöbb (kezdő) háziasszonynak szerintem az üvegsterilizálás veszi el a kedvét a lekvárfőzéstől, mert hát a francnak kinek van kedve üvegeket főzni(!), szárítgatni. A legtöbbünknek szerintem a konyhájában nincs is olyan nagy edénye, amibe a befőttes üvegek beleférnek. :p Szóval bemutatom a modern házi tündérek eszközét: a mikrohullámú sütőt! Imába foglaljuk a nevét, hiszen 1-2 perc alatt készen is vagyunk az üvegek fertőtlenítésével. Huhhhh. Aztán meg rakosgatjuk majd a dzsemes üvegeket a hűtőbe vagy a spájzpolcra, és mint valami tökéletes stepfordi feleség, megveregethetjük saját vállunkat a kemény 10 perces meló után. 🙂
Az én mennyiségem most:
1,7 kiló eper (pucolva, a kicsit nyomibb is tökéletes a lekvárhoz)
400 g cukor (nálam most a régen eltett narancshéjas cukor)
fél citrom leve / héja is mehet bele, nem fog fájni
1,5 zacskó Dzsemfix 3:1
100 g natúr marcipán
Na igen, a marcipán. Ez is a modern része a dzsemnek. Nagy része szétfő, de maradnak kicsi marcipángolyók a dzsemben, amire nagyon-nagyon érzés ráharapni. Érdemes kipróbálni, de persze enélkül is működik az epervarázslat!
Ami viszont nálam elengedhetetlen az eperlekvárnál, az a citrusféle. Lehet citrom vagy narancs, de valami kell bele, mert eszméletlenül feldobja. A tavalyi adagot is citrommal és naranccsal főztem, hihetetlenül feldobja a szokásos eperdzsem paradigmánkat!
A 10 perc pedig így telik el a konyhában:
1., Az előkészített befőttes üvegeket és tetejüket elmossuk, leöblítjük és hagyjuk egy kicsit száradni. Nem jó, ha áll benne a víz, de legyen még vizes, nedves az üveg fala.
2., A megpucolt epret egy nagy edénybe dobjuk a cukorral, citromlével együtt, majd botmixerrel pürésítjük.
3., A marcipánt (hűtsük le előtte, úgy könnyebb tépkedni) kis csipetkékre szedjük, és a gáz mellé készítjük.
4., Jöhet a rettegett sterilizálás: bedobjuk az üvegeket a mikroba (tetjüket is), 1 percekkel dolgozzunk, és ellenőrizzük az üvegeket, hogy kiszáradtak-e már. Ilyenkor már ne nyúljunk bele az üvegek belsejébe. Vigyázzunk, az üveg meleg (meglepő, mi a mikróból!?), használjunk konyharuhát, kesztyűt. A konyhapultot én letakartam eg ytiszta konyharuhával, erre raktam a sterilizált üvegeket.
5., A dzsemes edényünket feltesszük a gázra, és elkeverjük benne a Dzsemfixet. A tetejére szórjuk a marcipáncsipetkéket, és várunk, amíg rottyan egyet. A zacskón található utasításnak megfelelőren rottyanástól számított 1-3 perc múlva levesszük a gázról.
6., A dzsemet az üvegekbe töltjük, de nem csurig, maradjon egy ujjnyi rész az üveg tetejétől számítva. Jól rácsavarjuk a tetőt és egy határozott mozdulattal fejre állítjuk. Jááájjj! Olyan ez, mint egy óriáscsúszda, túl lehet élni, csak elsőre félelmetes.
(Így rotyog a marcipándarabos eperdzsem. Szép.)
Ennyi! Készen vagyunk a félelmetes lekvárfőzéssel! Hivatalosan is házi tündérekké avanzsáltunk, gratulálok! 🙂
Ha az utolsó üveg nem lett teli, akkor azt tegyük hűtőbe, ha kihűlt és fogyasszuk el pár napon belül. A többi üveget hagyjuk fejjel lefelé kihűlni, aztán mehetnek a spájzba, konyhapolcra, hűtőbe.
Gyakorlatilag ez az eperdzsem mindennel eszméletlen finom: friss croissant-nal reggelire, palacsintával, fagyival, vagy csak egy friss, ropogós héjú kenyéren! Hmmmmm. Vállaljátok be és írjátok meg facebookon, hogy hogy sikerült! 😉
A mai modern befőzéshez az is hozzátartozhat, hogy saját címkét nyomtatunk az üvegre. Erre már rengeteg honlap (írjátok be a gugliba, hogy jam label és ontja a találatokat), okostelefon applikáció létezik, én most ezt használtam. Csodálatos konyhai ajándékok készülhetnek így! 🙂
Gerti ez isteniiiiiiiii!
Tudtam, hogy esténként is rájárok majd, így eritritet használtam cukor helyett. Nagyon fincsi. Köszi!
szia,
mekkora és hány üveg lekvár lesz belőle?
köszi, Szilvi
Szia Éva! Igen, az is nagyon jó módszer. 🙂 Egyszer sütöttem egy gyümölcsös piskótát, amibe én is így reszeltet a lehűtött marcipánt. 🙂
Szia. Körül belül nálam is így készül, azzal a külömbséggel hogy é a hideg marcipánt a reszelö legnagyobb lukán reszelem le. Így is vannak a lekvárban apró kis göröngyök és sokkal gyorsabban megy reszelni, mint csipegetni. Ha esetleg megmelegszik a marcipán reszelés alatt, vissza kell tenni a hütöbe ½ órányit vagy a mélyhütöbe 5-6 percet.
Üdvözöettel Eva