A múlt hétvégén ezzel leptem meg a barátaimat egy teraszpartin. Hívhatnám cheesecake petit four-nak is, de most mit flancoljak?! 🙂 Nem is az a lényeg, hanem ez: nem írnék magamról ilyet, de mivel ők mondták, így már ér: “amikor már azt hiszed, ismered a barátnőd összes isteni finomságát, fogja és beállít egy ilyennel :))) imádtuk!” […] Tovább

A cím igaz, és ne lepődjetek meg, még mindig a Sütit akarok! oldalon vagytok. Nem történt velem sem semmi baj – mondjuk lehet, hogy hőgutát, azt kaptam az elmúlt napokban – csak néha nekem is van ilyen “egészséges” fejlövésem. Amúgy nehezen hiszem el, hogy a mindenmentes sütik tényleg finomak, igazán ízletesek. Elhiszem, hogy pillanatokra csillapíthatják […] Tovább

A címe alapján nem nehéz elképzelni, olyan, mintha a Bounty csokit gyúrtuk volna kekszbe. A teljes hasonlósághoz azért nem ártana egy kis csokiba mártani őket (a keksz felét vagy a talpukat), de ehhez ebben a melegben már nem volt türelmem. A sütése nem vészes még nyáron sem, mert gyorsan megsülnek, csak 10 percet töltenek a […] Tovább

A cím, az kérem nem túlzás. Aki megkóstolja ezt a browniet, az bizony a mennyekben fog repkedni. P.C. vagyok, szóval tőlem lehet ez a Valhalla, vagy  a Nirvana is, kinek mi, de ez a süti eszméletlen finom! Én még ilyet nem kóstoltam. Nem is értem, hogy fordulhatott elő, hogy én még semmilyen olyan browniet nem […] Tovább

Képzeljetek el a férfiembert, aki az elmúlt másfél évben, hogy ha megkérdeztem tőle, hogy ‘Mit ennél, drágám?’, 100-ból 99-szer azt válaszolta, hogy hamburgert! A maradék 1 esetben csak annyit mondott, hogy marhahúst! Gondolom nem volt nehéz elképzelni, hiszen elég sok hasonló egyed szaladgál a világban, pláne mióta itthon is robbant a hamburger-gasztrobomba. Készült már mindenféle […] Tovább

Vannak olyan sütemények, amiknek nincs semmi frappáns neve. Nem is néznek ki túl jól. Lássuk be, igazából egy értelmes képet is bazi nehéz csinálni róla. Ez csak szimplán süti.  🙂 Viszont az íze! Na, az mindenért kárpótol. Kellő arányban van a tészta és a gyümölcs, nem nyomja egyik a másikat, tökéletes az összhang.     […] Tovább

Egyre nagyobb divat a “csak két alapanyagból”, “csak öt alapanyagból” típusú receptek bemutatása különböző tévéműsorokban, vagy akár blogbejegyzésekben is. Jól is hangzik, semmi baj nincs vele. De amikor olyat hallok, hogy citromos-barackos süti csak 3 hozzávalóval, akkor előtör belőlem Miss Marple és gyanús ábrázattal, szemöldökösszevonással nézem végig a tévéadást, vagy olvasom el a blogbejegyzést. Igaz […] Tovább

Ez kérem az igazi maradékfelhasználási művelet. Szerintem minden pohárkrém ebből alakult ki egyébként, hogy maradt egy kis ez meg az, aztán jöttek a szofisztikáltabb változatok, amikor már tényleg azért sütöttek kekszet, piskótát, hogy pohárkrém legyen belőle. 🙂     Múlt hétvégére egy nagyon izgis, bohém, fiatalos esküvőre sütöttem tortákat egy barátnőmnek (beszámoló majd érkezik), ahol […] Tovább

Most nem folytatok cantuccini (‘kántuccsíni’) sütés közben természettudományos kísérlet, pusztán az élvezeti értéke miatt sütök. Mily’ meglepő! 🙂     Élvezeti értéke pedig van, nem is kicsi! Egy olyan olasz kekszről van szó, amit kétszer kell megsütni (illetve egyszer sütni, aztán pedig szárítani), így lesz ropogós, és ezért is hívják az olaszok az ilyen típust […] Tovább

Egy hűsítő mascarponés, epres pohárkrémről van szó igazából, de a múltkori New York utáni sóvárgásomnak köszönhetően megszállt az ihlet, és elneveztem New York cheesecakenek – pohárban. Mert ugye akár ez is lehetne. Keksz – pipa. Krémsajtréteg – pipa. Eper a tetején – pipa.       Elképesztően finom, én még embert nem láttam, aki ne […] Tovább

Ki emlékszik arra, amikor anyukáink, vagy nagymamáink napokon át tartó lekvárfőzést rendeztek? Minden haptákban állt, általában be volt fogva mindenki, és készült a baracklekvár, eperdzsem, meggylekvár a kamra polcaira, természetesen ipari mennyiségben. Óriás edényekben rotyogott a levár napokon keresztül (nekem úgy tűnt), és az egész konyhát befőttes üvegek, fóliák, tetők borították. Emlékszem egyre, ovis vagy […] Tovább

Már 5 perce ülök a gép előtt, hogy hogyan is kéne kezdeni ezt a bejegyzést, de alig tudok írni (így maradt ez a béna kezdés:) ). Remeg a gyomrom, cikáznak a gondolataim, nézegetek össze-vissza, bamublok mindenfelé. Tiszta lázban vagyok! Legalább, mintha valami első randira készülnék, vagy az államvizsgámra. Pedig egyik sem. Csupán itt van ez […] Tovább

Hétvégére jöjjön egy csodás torta, a múlt hétvégéről. Az elmúlt három hónap rengeteg sok munkáját ki kellett már pihennünk (jó, igazából Atinak kellett egy alvásbeutaló valami csöndes helyre:) ), így hosszú hétvégéztünk egyet a Balatonon. Na nem a retro, parti szállás-lángos-pancsolás fajta vakáció volt ez! Aki még nem járt a Káli-medencében, az északi partot ölelő […] Tovább

A múltkori cantuccini után jöjjön egy sokkal egyszerűbb, és egy csöppet fogbarátabb keksz. Biztos sokan vesznek ilyen-olyan bolti kekszeket, de csak azért, mert még nem vették a fáradtságot, hogy süssenek otthon egy adag omlós kekszet. A vajtól igazi “békebeli” íze lesz, egyből magunk elé képzeljük az aranyszélű kistányért, a csipketerítőt és egy bögre kakaót. Na a […] Tovább

Olyan jön, ami még nem volt: tudományos kísérletezésbe kezdtem. Aki ismer, az tudja, hogy sem a fizikával, sem a biológiával nem ápolok túl jó viszonyt. Kémiából is csak akkor voltam 5-ös az egyik félévben, amikor egy vegyész egyetemistával randiztam párszor, és állította, hogy szerinte a kémia is nagyon de nagyon fontos tantárgy és tök könnyen megtanulható, […] Tovább